Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében

utaltam - az Ördögéhez hasonlóan az Isten létét sem lehet bizonyítani, és ha valamit nem lehet bizonyítani, akkor arról a végtelenségig lehet vitatkozni. Az Ördög ugyan azt vallja, hogy „ha az Ördög be is van bizonyítva, ebből még nem következik, hogy be van bizonyítva az Isten is,”11 de mivel az Ördög sem tudja saját létét materiális bizonyítékokkal alátámasztani, ezért az Isten is nyilatkozhat úgy, hogy ha az Isten be is van bizonyítva, ebből még nem következik, hogy be van bizonyítva az Ördög is.

Ebben az összefüggésben pedig nemcsak az emberek különülnek el azáltal, hogy a társadalom egyik fele a be nem bizonyítható Istenben, a másik fele pedig az ugyancsak be nem bizonyítható, de magának a „kritikai rovatban” helyet követelő Ördögben hisz, hanem az Istennek és az Ördögnek is állandóan viszálykodnia kell, ami ismét hasonmás jellegüket támasztja alá. Viszálykodniuk kell azért, hogy ha már az embereknek nem sikerülhet létüket tudományos alapon alátámasztani, akkor legalább ők, a harmóniateremtéssel, illetve annak cáfolatával jelezzék, hogy vannak, léteznek.

Emiatt az emberek elkülönülése, viszálya csupán földi lecsapódása, gyakorlati megvalósulása az orosz nép körében egyre jobban megerősödő Ördög, és az orosz nép körében egyre gyöngülő erejű Isten közötti azon vitának, amely az égben, elméletben zajlik. A harc színtere tehát a föld, és ennek a harcnak a résztvevői és elszenvedői Dosztojevszkijnél elsősorban a férfiak. A szerző szépirodalmi műveiben az ő lelkűkért harcol igazán az Isten és az Ördög, ők vannak kitéve az ördögi kísértésnek. Az Ördög a XIX. században Dosztojevszkijnél már csak sekélyes, olyan „inci-finci” Ördög lehet akkor, ha magát mindenképpen Ördögnek akarja láttatni (lásd az Ivan Karamazovot meglátogató Ördögöt), azonban „álarcot, álruhát” öltve komoly veszélyt jelent az Istennel már amúgy is harcban álló férfinak. Tanulmányomban főleg ezekre a Dosztojevszkij regényeiben megjelenő ,álruhás” ördögökre fordítom a figyelmemet, és az ,álruhás” Ördögök alatt a nőkbe bújt Ördögöt, valamint a pénz ördögét értem elsősorban. A fenti soraim is mutatják, hogy a nőkbe bújt Ördög vizsgálatát - Bergyajev koncepcióját elfogadva - kísérlem meg. Bergyajev szerint ugyanis Dosztojevszkij antropológiája férfiantropológia. ,A nő Dosztojevszkijt kizárólag úgy érdekli, mint egy mozzanat a férfi sorsában, az ember útján. Az emberi lélek mindenekelőtt férfiszellem. A női elv csak egy belső témát jelent a férfiszellem tragédiájában: egy belső csábítást...”12, és ez a csábítás ismét a jó és rossz közötti választás befolyásolója lesz.

Dosztojevszkijnél a cikkekben és a regényekben a nőkkel kapcsolatban egy érdekes kettősség figyelhető meg. A szerző ugyanis a publicisztikai írásaiban és a szépirodalmi műveiben is kétféle nőtípust ábrázol, de a regényekben a második nőtípust olyan hatalommal, hatással ruházza fel, ami több szempontból bővíti annak vonásait a cikkekben való megjelenítéshez képest.

Az Ismét a nőkről című cikkében Dosztojevszkij egy olyan tizenhét éves lány esetét írja le, aki felhagyva tanulmányaival, otthagyva megszokott pétervári életét, önként kiment a szerbiai frontra, hogy a sebesült, beteg orosz katonákat ápolja. A szerző találkozott a lánnyal, megpróbálta erről a lépésről lebeszélni, mondván, hogy ez a fiatal teremtés egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mire vállalkozik, nem ismeri a háborús életet, és nem fogja bírni azt a sok szenvedést, ami a fronton vár rá. De a lány hajthatatlan volt, és ennek

1053