Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében

idősebb és fiatalabb nemzedék között, a fiataloknak az orosz talajtól való elszakadása és a nyugati kultúra felé fordulása következtében alakult ki. Másfelől azonban a spiritizmust tekinthetjük az elkülönülés egyik következményének is, amely felveti a hithez való viszony kérdését is: a spiritizmus ugyanis a hagyományos hit megrendülését jelenti, és átadja helyét más, már nem az Istenben, hanem az Ördögben való hitnek.

A problémát bonyolítja, hogy a szerző ezzel az új hittel kapcsolatban maga is belső konfliktust él át:

Minden gondom abból ered, hogy sehogyan sem tudok hinni az Ördög létezésében, és ezt amiatt sajnálom, mert kigondoltam egy világos és csodálatos teóriát a spiritizmusról, azonban ennek alapját egyedül az Ördög létezése adja, enélkül az egész teória magától megsemmisül. De mégis közölni akarom ezt a teóriát olvasóimmal. Arról van szó, hogy ez alkalommal védelmeznem kell az Ördögöt: hiszen ártatlanul támadják és tartják ostobának. Ne nyugtalankodjanak, tudja a dolgát, ezt akarom önöknek bebizonyítani.3*

Tehát a probléma ott kezdődik, hogy Dosztojevszkij soha nem tudott hinni az Ördög létezésében, még azután sem, hogy Akszakova grófnő házában, ahol abban az időben a leghirhedtebb spiritiszta szeánszok folytak, maga is részt vett egy ilyen estén. De mivel „ősrégi emberi törvény, hogy a misztikus ideákban nincsen semmiféle kézzelfogható jelentés”4, ezért az Ördög létét, hasonlóan az Isten létéhez, nem lehet észérvekkel, matematikai bizonyítékokkal sem alátámasztani, sem pedig cáfolni. És éppen ilyen jellegű bizonyíthatat- lansága miatt kell foglalkozni vele, megfoghatatlansága miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Hit és matematikai bizonyíték — ez két össze nem egyeztethető fogalom” - vallja a szerző, hasonlóan Schellinghez, aki felfedezte, hogy „a világ lényeges területeit logikailag racionálisan nem lehet megmagyarázni, azok ésszerűtlenek”5, és ezért Dosztojevszkij kénytelen elfogadni, hogy „azt, aki hinni akar a spiritizmusban, semmi sem állíthatja meg, sem a tudományos előadások, sem pedig a bizottságok*, azonban, aki nem hisz benne, aki egyáltalán nem kíván hinni benne, azt semmi sem tudja elcsábítani.”®

Ennek értelmében a szerzőnek mind a saját, mind pedig a társadalom életére nézve arra a félelmetes következtetésre kell jutnia, hogy az Ördögben való hit létezik, lehetséges, és a hitnek csupán egy másik, negatív oldalát képezi, hiszen ugyanazon a misztikus, megfoghatatlan ideán alapul, mint az Istenben való hit. Ebből következik azonban az is, hogy mivel a hit az Istenben és a hit az Ördögben ugyanazon hit pozitív és negatív oldalát képezi, az Isten és az Ördög egymásnak nemcsak ellensége, hanem hasonmása* is, ugyanolyan formában, ahogyan az Dosztojevszkijnél A hasonmás című kisregénytől kezdve egészen A Karamazov testvérekig a negatív és pozitív tulajdonságokkal rendelkező, egymással vetélkedő, de vetélkedésükben egymással ki is egészülő emberi hasonmásokra jellemző. Isten és Ördög ilyen jellegű hasonmás mivoltából következik, hogy amíg az emberek materiális bizonyítékokkal nem tudják létüket alátámasztani, addig ők - paradox módon - bármit tesznek, azzal nem a saját, hanem a másik létét bizonyítják. Isten ugyanis Dosztojevszkij művészetében éppen azért létezik Bergyajev szerint, mert van rossz és szenvedés a világban, a rossz létezése így Isten létének bizonyítéka. Ha a világ kizárólag jó és boldog lenne, akkor nem lenne szükség Istenre, akkor

1051