Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében

idősebb és fiatalabb nemzedék között, a fiataloknak az orosz talajtól való el­szakadása és a nyugati kultúra felé fordulása következtében alakult ki. Más­felől azonban a spiritizmust tekinthetjük az elkülönülés egyik következ­ményének is, amely felveti a hithez való viszony kérdését is: a spiritizmus ugyanis a hagyományos hit megrendülését jelenti, és átadja helyét más, már nem az Istenben, hanem az Ördögben való hitnek. A problémát bonyolítja, hogy a szerző ezzel az új hittel kapcsolatban maga is belső konfliktust él át: Minden gondom abból ered, hogy sehogyan sem tudok hinni az Ördög létezésében, és ezt amiatt sajnálom, mert kigondoltam egy világos és csodála­tos teóriát a spiritizmusról, azonban ennek alapját egyedül az Ördög létezése adja, enélkül az egész teória magától megsemmisül. De mégis közölni akarom ezt a teóriát olvasóimmal. Arról van szó, hogy ez alkalommal védelmeznem kell az Ördögöt: hiszen ártatlanul támadják és tartják ostobának. Ne nyug­talankodjanak, tudja a dolgát, ezt akarom önöknek bebizonyítani.3* Tehát a probléma ott kezdődik, hogy Dosztojevszkij soha nem tudott hinni az Ördög létezésében, még azután sem, hogy Akszakova grófnő házában, ahol abban az időben a leghirhedtebb spiritiszta szeánszok folytak, maga is részt vett egy ilyen estén. De mivel „ősrégi emberi törvény, hogy a misztikus ideák­ban nincsen semmiféle kézzelfogható jelentés”4, ezért az Ördög létét, hason­lóan az Isten létéhez, nem lehet észérvekkel, matematikai bizonyítékokkal sem alátámasztani, sem pedig cáfolni. És éppen ilyen jellegű bizonyíthatat- lansága miatt kell foglalkozni vele, megfoghatatlansága miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Hit és matematikai bizonyíték — ez két össze nem egyeztethető fogalom” - vallja a szerző, hasonlóan Schellinghez, aki felfedezte, hogy „a világ lényeges területeit logikailag racionálisan nem lehet megma­gyarázni, azok ésszerűtlenek”5, és ezért Dosztojevszkij kénytelen elfogadni, hogy „azt, aki hinni akar a spiritizmusban, semmi sem állíthatja meg, sem a tudományos előadások, sem pedig a bizottságok*, azonban, aki nem hisz benne, aki egyáltalán nem kíván hinni benne, azt semmi sem tudja el­csábítani.”® Ennek értelmében a szerzőnek mind a saját, mind pedig a társadalom életére nézve arra a félelmetes következtetésre kell jutnia, hogy az Ördögben való hit létezik, lehetséges, és a hitnek csupán egy másik, negatív oldalát képezi, hiszen ugyanazon a misztikus, megfoghatatlan ideán alapul, mint az Istenben való hit. Ebből következik azonban az is, hogy mivel a hit az Istenben és a hit az Ördögben ugyanazon hit pozitív és negatív oldalát képezi, az Isten és az Ördög egymásnak nemcsak ellensége, hanem hasonmása* is, ugyan­olyan formában, ahogyan az Dosztojevszkijnél A hasonmás című kisregénytől kezdve egészen A Karamazov testvérekig a negatív és pozitív tulajdonságokkal rendelkező, egymással vetélkedő, de vetélkedésükben egymással ki is egészülő emberi hasonmásokra jellemző. Isten és Ördög ilyen jellegű hasonmás mi­voltából következik, hogy amíg az emberek materiális bizonyítékokkal nem tudják létüket alátámasztani, addig ők - paradox módon - bármit tesznek, azzal nem a saját, hanem a másik létét bizonyítják. Isten ugyanis Doszto­jevszkij művészetében éppen azért létezik Bergyajev szerint, mert van rossz és szenvedés a világban, a rossz létezése így Isten létének bizonyítéka. Ha a világ kizárólag jó és boldog lenne, akkor nem lenne szükség Istenre, akkor 1051

Next

/
Thumbnails
Contents