Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Németh G. Béla: Márai stilimitációs szatírája: az Erősítő
Ezt a művét Márai 1973-ban vagy tán még inkább 74-ben írta. Egyértelmű, hogy az egyeduralmat gyakorló ideológiákról és pártokról szól a könyv, azaz a közép- és keleteurópai pártokról s ideológiájukról. Magát Marxot nagyra becsüli, a kortárs kelet-középeurópai marxistákról azonban úgy véli a történelmet, amely Marx kora óta eltelt, nem értik, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy az a társadalom, amelyben élnek, nem az a társadalom, nem olyan társadalom, mint amilyenben Marx élt, s amelyet Marx jól ismert, de azt megmondani, hogy mit hoz a következő' század, ő sem tudta. De adjuk át a szót a naplóíró Márainak. 1973 vége felé ezt írja: „Akik most, évszázad múltával, gúnyosan vádolják Marxot, mert nem látta előre az eltömegesedés, a technikai forradalom, a birtoklási, termelési, elosztási rendszerek átalakulását: igazságtalanok, Marx a korabeli tünetekből vont le következtetéseket és nem látta előre a XX. században bekövetkezett változásokat. (Száz év előtt feltehetően én is vörös zászlóval menetelek a Bond Streeten, és üvöltve követelem, hogy végezni kell a gyalázatos rendszerrel, amely állati sorban tart dolgozó embereket.) De elmúlt száz év, a kapitalista felfedezte, hogy csak akkor tud kapitalista maradni, ha új fogyasztó társadalmat teremt; jólkereső munkástömeget, amely megvásárolja a kapitalista termelési rend portékáit. Marx nem láthatta előre a jövedelemelosztás új lehetőségeit, ahogy ez Nyugaton az elmúlt száz évben minden eddig ismert közteherviselési rendszert megváltoztatott. Kritikusai, amikor fejére olvassák, hogy tévesen jósolta meg a szociális forradalom feltételeit, — úgy hirdette, a proletáriátus diktatúrája csak iparilag fejlett országokban valósulhat meg, - igazságtalanok, mert a XX. század derekán még nem volt nyoma a technikai forradalom minden társadalmi osztályra kisugárzó energiájának. Marx nem láthatta előre, hogy a technikai forradalom a paraszti tömeget éppen úgy életformaváltásra kényszeríti, mint az ipari munkásságot. De jogos a kritika, amely Marxot és a marxizmust azzal vádolja, hogy nem ismerte fel a nyugati emberben a szabadság igényét. Amikor meghirdette az osztálynélküli társadalom utópiáját, a termelt javak egyenlő elosztásának követelését, - hallgatott arról, hogy a társadalmi fejlődés igazi célja nem lehet egy elkorhadt rendszer helyébe erőszakolt bürokratikus és kényszermunkával működő másféle rendszer, hanem mindig és örökké az emberi dignitás, az egyéni véleményalkotás szabad kifejezése. Marx, amikor marxizmust hirdetett, megfeledkezett az emberről. Nincs még egy író, akiről több szó esett az elmúlt száz évben, mint Marxról; de lehet, hogy kevés író van, akit a valóságban olyan kevesen olvastak, mint Marxot.” (Napló 1968-1975, 149-150. lap) 1049
