Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Németh G. Béla: Márai stilimitációs szatírája: az Erősítő
NÉMETH G. BÉLA Márai stilimitációs szatírája: az Erősítő AZ IDEOLÓGIÁK NEVÉBEN VALÓ ÍTÉLKEZÉS ELLEN 1. Azok közül a művei közül, melyeket önkéntes exiliumában írt Márai, alighanem a nálunk kevéssé, alig ismertek közé tartozik az 1975-ben saját kiadásában megjelent Erősítő című 175 lapnyi szatirikus parafrázis. Pedig nyelvi s ezen belül a mindig meglévő stilimitáció kevés művében oly hibátlan és sokrétű, mert esszenciális és egzisztenciális szerepű, mint ebben. S elhatározottsága a végleges kinnmaradás mellett is oly világosan, oly átütő erővel és érveléssel van - áttételesen - rögzítve, mint kevés, mint alig néhány írásában. Mégpedig úgy, hogy belső, egyedi hitelt s külső, társadalmi bírálóelhárító igazoló erőt kölcsönözzön előadásának, nyelvének, beszédmódjának. A tárgy szűkebb értelemben Giordano Bruno pőre és máglyahalála. Ismeretes, hogy Márai előbb Itáliában kívánt letelepedni, s végleges döntése előtt Amerika mellett sokat tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig különböző itáliai városokban. Ezt a művét is Salernóban írta. Ekkor ismerte meg, kereste s tanulmányozta azokat a kiadványokat, amelyek a híres pör és ítélet idején, s majd később róla történeti távlatban keletkeztek. Hogy mennyire jelenvonatkozásúként olvasta, dolgozta föl magában mindezeket, azt jól példázza, hogy a könyvhöz fűzött jegyzeteiben Dubcekék kísérletére és annak szovjet-kommunista szövetségű megsemmisítésére is utal. Azaz, hogy a híres pör és máglya földolgozása egészében jelenvonatkozású. 2. A regény főfigurája a spanyol inkvizíció egyik fiatal, vezetőnek szánt tagja, akit társaival azért küldtek Itáliába, Rómába, hogy ott megismerje a szent inkvizíció olasz módszereit, tanulmányozza eredményeit s így helyesebben lássa el majdani feladatát. Elejétől végig ő beszél, az író meg sem szólal. Első személyűen előadott levélregénynek is mondhatnánk; a nevén soha meg nem nevezett beszámoló szerzetes az otthoniak egyikének szól: őt szólítja meg első mondatában, szerzetesi formulával, s tőle búcsúzik, ugyanily formulával, az utolsó sorban. Az elbeszélés tökéletes persziflázs. Naplószerű benyomást kelt, noha nem az. Egyedi érintkezésbeli, magántapasztalati, hivatalos és esetlegesen adódó benyomásait, élményeit, fölismeréseit, elhatározásait rögzíti összefüggő, egymásból következő folyamatokban. Voltaképp levél- s naplószerűen beszámoló, 1045
