Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Nagy Gábor: Szöveghagyomány és költői hagyaték

xona, hogy az Én nem talál(hat)ja a kulcsot a világ megértéséhez: „a hazába, az otthonba nem juthatás a csődöt mondó nyelvi közlés-megértés aktusában válik teljessé”.18 A kommunikáció csődje a széthullás végső stációja: innen már csak a halálba vezet a költő számára út. A kulcs és lakat erotikus sugallató motívuma a szerelmi kapcsolat csődjét is jelenti; e ponton kapcsolódik össze halál és nász, „az idő / Combjai közt” kalimpáló lírai én képében; itt válik egyszerre kozmikussá - a sikátor-toposzban pedig, ellentétes módon, kisszerűvé és jelentéktelenné a halál:

...ezért kíván magába Fogadni tán e kapualj ahol Síkos sötétségben előre-hátra Botladozol de végső rándulásod Után se lágyabb egyre merevebb Leszel hacsak föl nem cibál időben És litvánul vagy lettül szitkozódva Ki nem zavar a házfelügyelőnő

A halál elkerülése persze csak a széthullás állapotának, a szenvedés idejének meghosszabbítása, hisz „Pehotnij alvilágának nőnemű őre, a házfelügyelőnő más nyelven beszél”19, azaz éppúgy útjában van a kommunikációnak, a megértésnek: ha megmenti is Pehotnijt a haláltól, ezen túl nem tud érte tenni semmit, azaz segítségével további gyötrődésre ítéli. S a száműzött, aki nem lel hazára, de még csak otthonra sem talál, megírja végrendeletét.

A Ha minden széthull megszólító beszédmódja valamelyest eltávolító hatású - a Testamentum, a végrendelet-forma kívánalmai szerint, egyes szám első személyű; a költői én azonban még mindig görcsösen ragaszkodik a feltételes módhoz.

A vers felütése („Ha meghalok...”), mint Fried István is rámutatott20, Tarasz Sevcsenko ukrán költő nemzeti humnusszá lett versét, a Végrendeletet idézi:

Ha meghalok, domboruljon Kurgán-sír fólébem,

Végtelen mezőn, imádott Ukrajnám ölében.

Hegyre, síkra lássak onnét,

S fentről rendre halljam,

Hogy bömböl, hogy hömpölyög lent A Dnyeper alattam.

(Csorba Győző ford.)

A paratextus folytán tehát a hazaszeretet gesztusa is textualizálódik Pehotnij versében - az utolsó előtti versszak utal is erre: „Burok-koporsó rejtsen embrióként! / Gyökér-köldökzsinór köt össze itt / A Föld-Anyával, - szívom majd a hóiét / Vérét az Utolsó ítéletig.”

Szintén fontos pretextus21 Juhász Gyula verse, a Testamentom. Baka innen vette a kísértés motívumát, újraírva azt saját értelmezése kívánalmai

1042