Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - A SZIGET HANGJA (a mai Kuba művészetéből) - Jorge Timossi: Vonaton (novella)

a dologba. Magányosnak éreztem magam, olyan magányosnak, mint még soha. Utáltam őt, és tudtam, Kalino is utálja. Kifelé bámultam tehát, nem láttam semmit, de éreztem, hogy elborít a sötétség. Azt cselekedtem, amit olyan sokszor meg kellett tennem a rövid, együtt töltött évek alatt, hogy elkerüljem a testi erőszakot, hiszen ez volt az, amit igazán akart. Megvetéssel néztem végig, felvettem durva gyapjúból készült kabátkámat, bevágtam magam mögött az ajtót és futva lementem a lépcsőn, pontosan akkor, amikor elhaladt a vonat és éreztem, ahogy megremeg a föld, majd elképzeltem magamban a játékot, ami lassan, de biztosan úgy végződött, hogy megnyugtatta az idegeimet: ott ülök bent, mint az az utas, akit látni véltem az egyik ablakban, ahogy kifelé néz, és távolodom Maria mérgétől, Kalino őrjöngéseitől, a vissza-visszatérő szövetkezeti vitáktól, hogy ebben a pillanatban megérkezek Varsóba a Központi Pályaudvarra, a magányosság és ezzel egyidejűleg a megkönnyebbülés érzésével; mindössze téli, zavaros éjszaka nyomhatta rá a bélyegét erre az útra, ami másként csupán arra lett volna hivatott, hogy örömet okozzon.

Serdián Miklós György fordítása

101