Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Lakatos István: "Csokoládékatonák, karácsonyfadíszek"
történeti. Még időben, a csendesült/utolsó (új)hullámok ecsettaraján beérkezett a művészet kontinentálisán nyugalmi öblébe. [Pálya-bója: Stadtmuseum, 1999 München; Tölgyfa Galéria, 2000 Budapest.] Mivel e sor-jelen feladatkörítése nem az elemzés, maradjunk annyiban a sztoriban, hogy Szilárdi kulturálisan is megtalálta közös nevezőjét, ,,partikularisan" pedig vissza. Vasorszagba. München - Budapest - Gutaháza. (Figyelem! „Égtáj-kollázs”, ha van ilyen.) Főhősünkhöz képest (is) pontosan hatvan éve született ez a „noteszlap”-firka: A festő ...-ba megy festeni. Olyan szép minden, hogy házat vásárol, elcsomagolja a képeit és hozzájuk se nyúl többé. (Albert Camus, 1940.) [Flogy a guta üsse meg...] Szilárdi, remélem nem ezt teszi, bár érezni némi rezignált összhatást: Gutaháza „a létfelejtés ostoba kalandja”. Vagy inkább életmű-gyűjtögető létforma?! Avagy őszikéit tépkedi - tépéscsináló... Mert ebből kíván(unk) átnyújtani - a nyájas Életünk-olvasónak (is) - csokornyit; sőt, kamara-kiállításnyit Budapesten, bárhol. Flogy mely „ugari” nyári művésztelepen láttam (Bélát), nagyalakú temperáit miként - nem lévén méretes egyen-keret - „csonkítja” lazán az üveglap mentén 50-szer 70-esre, mindegy az. De a gesztus, és a magabiztosság, hogy legföljebb ettől csak feszesebb lesz a kompozíció, az irigylésre méltó. Valahogy úgy éreztem, a „maradékot” nem dobja el. Tán’ máskor se. Ha megszabadul valamitől, akár a sallangból is képes „kokárdát" varázsolni. Figyelem, kollázs-kokárda! És figyelem, bár évtizednyi távolságokban már csinált („hagyományos”) rutinos kollázst, ezek nem azok. Egyáltalán nem a Louis Aragon által - 1965-ig - körüljárt klasszikus: a kollázs... Gyanútlanul műterem-hulladékoknak vélhetnénk. Forgácsoknak. Újracsoportosított képfoszlányoknak. Is-is. A Szilárdba (festményeire) jellemző formacsoportok új dimenzióba (és minőségbe) koncentrált lírai építménye. Az „építmény”-jelleget a ragasztott rétegek reliefszerűsége és a színek menti tépett-fehér is kiemeli. De hogy a létfelejtés újabb kalandja mire képes: meghökkentő ellenpont az itt (és a tárlaton) bemutatott kísérleti fázisban lévő komputergrafikai sorozatának burjánzása. Csak semmi „ősz szike”, mert szilárdan állítom: cseppfolyós szivárványorgia ez. Zongora - tuba - nagybőgő. Tabulátor-billentyűs, fúvós- húros orgia. Kollázs-kaland - 1995-2000 - születésnapra! Més-záros István
