Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Lakatos István: "Csokoládékatonák, karácsonyfadíszek"

bennünket, s itt is rendeztek bált a tiszteletünkre. Itt is földes helységben, petróleumlámpa fényénél táncoltunk, de nem hajnalig. Abál a kastély melletti kocsmában volt, a kastély területére nem léphettünk be.

Az első' hetet töltöttük Bonchidán, amikor megérkezett az orvos-kar- paszományosok egy részének ó'rvezetó'vé való előléptetése. A két román fiú és Gerasin a kórházban nem kapott csillagot. Egy csillag birtokában hihetetlenül nagyot léptünk előre a katonai hierarchiában, tisztesek lettünk. Felkerült a csontcsillag, a „krumpli-virág” a hajtókámra, és a „szél már megakadt benne”. Mindennapi eltávozás járt vele.

Az előléptetés napján takarodó után mi orvos-karpaszományosok Soós szakaszvezetővel néhány üveg vermutot vettünk, azzal felszerelkezve mentünk ki a Szamos partjára ünnepelni. A vermut hamar elfogyott, és jó hangulatban indultunk vissza a falu főutcája felé, amikor Horváth hadapód őrmesterbe, az ügyeletes tisztbe botlottunk. Civilben tanító volt és nem kedvelt bennünket. Soós szakaszvezetővel együtt másnapra kihallgatásra rendelt bennünket Gáspár százados elé. Büntetésként minden nap menetöltözetben kellett megjelennünk a kihallgatáson.

Abonchidai napok hátralévő részében ismét kisütött a nap, felmelegedett az idő, s a laktanyán kívüli, mégiscsak szabadabb élet egészen kellemessé tette napjainkat. Lelkiállapotunkat javította, hogy egyre közeledett a leszerelés ideje is. A két hét leteltével szép időben meneteltünk vissza Kolozsvárra. A város határában az ezred zenekara várt ránk, és zeneszóval, ismét délcegen vonultunk át a városon a laktanyába.

A kolozsvári életünk már gondtalanabb volt. Minden nap engedély nélkül is kimehettünk a városba — és már a leszerelésig hátra lévő napjainkat kezdtük számolni. Szeptember 30-án volt esedékes. A többiek, tekintve, hogy mind a kolozsvári egyetemen tanultak, már kezdték intézni a beiratkozásukat - én pedig vártam, hogy Budapestre utazhassak.

Leszerelésünk estéjén bankettet rendeztünk a sétatéri kioszkban, ahová Gáspár százados és Soós szakaszvezető is eljött. Vidám este után, amikor az elmúlt hetek eseményeit is felelevenítettük, nagy barátságban váltunk el. Mindkét emberrel összetegeződtünk.

Amikor a következő napokban elindultam Budapest felé, arról a három és fél kolozsvári hónapról csak kellemes emléket vittem magammal.

932