Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Gömöri György: Négy levél Szász Bélától
Sanyi már rég Magyarországon van4, bizonyos, hogy szívesen menne Amerikába, de nekem, sajnos, fogalmam sincs róla, miként kellene meghívatását előkészíteni; ha Sanyit megkérdeznők, ő még kevésbé tudná megmondani. Azt gondolom ezért, ha valamiféle gesztióra módod kínálkozik, tegyél belátásod szerint. A kelendőségét igazoló meghívás semmiképp nem árthat neki. Időn- kint alkalmam nyílik, hogy üzenjek neki, bár az ő esetében még óvatosabban válogatom meg postásaimat, mint bárki máséban. Örülök, hogy a jelek szerint elégedett vagy, de azért ne feledd magyar barátaidat és írj lapjainknak. Ölel: Béla 1964. január 28. Kedves Gyurikám, Köszönöm, január másodiki soraidat és kritikádat is, amit azonnal nyomdába adtam, hogy megjelenjék a Szemle utolsó számában. Mert - miként Hel- tai Gyuri föltehetőleg már megírta Neked - a Szemle, az Intézet összes kiadványaival egyetemben megszűnik. Talán azért, mert most már érdemes volna vesződni vele, mert most már érezhető visszhangja van, mert olyan hazai látogatók, mint Illyés Gyula is, most már örömmel és bizalommal tekintenek arra, amit csináltunk, mert most már a budapesti adatok szerint Nyugatra jött (1963-ban) 60 ezer magyar viszi haza, haza meri vinni könyveinket, folyóiratainkat sőt az elmúlt hónapban két kéziratot - egy filozófiait és egy történelmit - ajánlottak nekem kiadásra hazai szerzők; az egyik kézirat már Londonban van, a másikat tavaszra várom - biztosnak látszó csempész-úton. Az egyik szerző kifejezetten azt kívánta, hogy munkáját a Nagy Imre Intézet adja ki. Ezt csak bizalmasan és nem továbbadásra közlöm, hogy lásd azért, Te se dolgoztál hiába. Illyést is szenvedélyesen érdekelte az erdélyi kérdés, nagyon fontosnak ítélte a Te cikkedet is1. Mert elolvasta. Rövid londoni tartózkodása alatt is inkább lemondott látnivalókról, szobájába zárkózott és kiadványainkat olvasta. Pedig lett volna ideje, hogy ezt későbbre halassza. És nem csak ő tett így. Sokan járnak már Magyarországról - még Angliába is. Bárha eleinte még régi barátaim is csak titokban mertek találkozni velem, most már ismeretlenek is felhívnak, hogy megismerkedjenek az emberrel és átadják az otthoniak üdvözletét, izeneteit. Könyvemből alig van már 100 példány és az Intézet nem tudja kielégíteni a könyvkereskedők rendeléseit, kevesebbet küld nekik, mint amennyit kérnek, hogy későbbre is maradjon még néhány példány. Gyilasz könyvét is vették és most jelent meg Cs. Szabó tanulmánykötete2, de már nem jelenhet meg Szabó Zoltán Németh Lászlóról írandó tanulmánya. Wat nevét ismerem3, írása nagyon is érdekelne, dehát most már tudod, miként állunk. Épp ma írtam Heltai Gyurinak, hogy küldjön Neked két számot a Szemle múltévi 2-ik számából, amiben erdélyi cikked megjelent. Erről egyébként egy 909
