Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

szörnyű menetelés végén azonban egy kolostor fehérsötét tömege sejlik fel előttük; megkönnyebbülnek: Márianosztra... E borzalmas úton fogamzik meg az íróban Golghelóghi c. világdrámája - amelyet persze majd csak hosszú évek múltán vethet papírra.

Az itt töltött félév a „kesztyűbe dudálás” egyeteme volt (szadista őr- személyzet, kegyetlen kínzások, örök éhezés); de egyszer ennek is vége szakadt. Határ Győző 1952 nyarán szabadult. Régi szakmai kapcsolatai révén azonnal elhelyezkedett egy tervezőirodában, majd csakhamar — az írószövetség Fordítói Szakosztálya, közelebbről Szöllősy Klára segítségével - műfordítóként függetleníti magát. Sterne Tristram Shandy-jének remekívű magyarra ültetése általános megbecsülést és tekintélyt szerez neki; ettől kezdve folyamatosan kap megbízásokat angol-német-olasz- francia-spanyol művek fordítására. 1955 végén őt választják ki - sok „próbafordítását készítő közül - a teljes Rabelais-életmű tolmácsolására, ami öt évre biztosítaná kenyerét. Ugyanakkor regényeit (az ekkortájt írtAnibel-t sem!) egyetlen kiadó sem vállalja.

1956 nyárutóján az írószövetség visegrádi üdülőjében - ahova nyugodt fordítói munkára beutalták - ő hajnalonként titkon Pepito és Pepita c. kisregényén dolgozik. Úgy tűnik: élete végre „egyensúlyba” kerül álmaival, benső törekvéseivel. Nemrégiben ismerte megjövendőbeli feleségét, Prágai Piroskát; e varázslatos élmény ihlette a Tururu és Türürü c. meseregényét, amelyet a Szépirodalmi Kiadó be is iktat 1957-es tervei közé. Álomszövögetései közben éri utol édesanyja telefonja: Pesten ledöntötték a Sztálin-szobrot, kitört a forradalom. Az utolsó visegrádi busszal október 24-én hazaérkezik, s ámulva és boldogan vesz részt - igaz, jobbára csak szemlélőként - az eseményekben. A szabadság mámorában gombamód szerveződő új kiadók egyike azonnal leköti hat könyvét, több versét hangszalagra veszi a szabad Rádió, s a Pálóczi- Horváth György szerkesztette Irodalmi Újságnak is ad egy áradó prózaverset (A mi forradalmunk) - ami persze már nem jelenhet meg az ismert események gyors pergése következtében.

Határ Győző 1956 decemberében Piroskával együtt elhagyja az országot, 42 éves fejjel nekivágva a teljes bizonytalanságnak. „Halálfej-vigyorgással néztünk a tükörbe. Üres koponya hátsó üregében gyújtottunk mécsest halot- taink emlékezetére, hogy az is eleven-holt édesmindnyájunkra emlékeztessen és mindig magunk előtt lássuk az országos depressziót” (II. 459. o.). III.

III.

1956 karácsonyát már szabad földön, Bécsben töltötték. Úticéljuk London volt, ahova 1957. február 3-án egy emigránsokat szállító különvonattal indultak - a Piroska kontyában őrzött 30 fontnyi „vagyonkájukkal”. A nyüzsgő Lon- donország „szénakazlában” eleinte elveszésre ítélt „gombostűknek” értezték magukat, hiszen sem állás, sem lakás nem várta őket.

Majd’ féléves hányódás különböző albérletekben, olykor segítőkész vendéglátóknál, mikor végre a Nemzetközi PEN révén egy időre „lehorgonyozhatnak” a Máltai Szeretetszolgálat Menekültotthonában. Határ Győző - már nyu- godtabb körülmények között - Orwellt fordít, cikkeket ír a különféle, rövidebb899