Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Serdián Miklós György: Berger

- Hát nem a Szmog sztrítre akartál elevezni, te cápák réme, öreg motoros vagy, látom, hogy rosszul áll a szemed, te bálnavadász, hét tengerek vízöntő ördöge, vagy a Fütyü strasszéról gagyogtál valamit. Jobb helyen nem tudtál összebazseválni egy kérőt magadnak?- Nem ott dekkolok.- Hát akkor mi a szentszart keresel ottan?- Variálok.- Az fincsi. Én meg organizálok neked egy átszállót, ha hülyének nézel. De ha rendes csákó leszel, és a fő-főnök is megszeret, akkor, vagy a fő-fő- fónökkel megszeretitek egy s mást, ki tudhassa, mit hoz a cukunftos szkifi, ha komázzátok egymást, ez nála hamar megy, aztán kizubogsz a pikszis- ból, ha ostoba vagy, de ha nem, ha jól adod elő a formádat, akkor lesz dolcsevíta meg nyalomaszád, kapsz fiksz lét, felszerelést, penget rendesen, de harci alakzatban kell nyomulnod, semmi melléduma, és ha kormolsz, úgyis ráérez, aztán ad a testednek, így van, nem éli a simlis figurákat, mindegy, csak jót akarok neked ... - pörgette a maszlagot Zombi.- Rozumi. Rozumi.- Oká. Akkor nyögd ki, hová tépünk, mert az idő pénz és megyünk behajtani.- Behajtani?! - szajkózta Berger, mert kivolt idegileg.- Megakadt a tűd az écdén? - ...- Nem vagyunk egy hullámhosszon, apa?!- Péntek, szombat, vasárnap is güriztek?-Nanáci. Ez nem buddhista szeánsz. Te is fogol, mint a kisangyal. Hét nap, hét éjjel. Nem az angolban fogsz lebzselni ... Lajhárkám - duruzsolta Zombi.

Bergernek elállt az okszigénbevételezése.

A rosseb egye meg, ezek is mindent tudnak, gondolta, és vakarni kezdte a nadrágzsebét kívülről, mert elfelejtkezett magáról annak rendje-módja szerint.

Másnap is volt nap.

Szandolin egy párducbőrrel ledunsztolt bíder-májer-féle szabadalmaztatott vízágyon ekszpandereztette meszes csontjait. Virsliujjai közt egy borzalmas csőben félig megkonzumált, de többnyire szénné égett havanna sis- tergett elegáncsos tempóban, és a mozdulatait is ehhez igazította, mert soha nem akart lemaradni semmiről.

És stílusa volt, azt meg kellett hagyni.

Épp a buborékosvizes fiaskó után kapaszkodott, amiből normális esetben a bejáróember löttyintett, de most ő is ki volt tiltva a helyiségből. A fontosabb szpícsmítingekre ő sem volt hivatalos, mint olyan.

Az öreg alapbizalmatlannak adta elő magát. Alapkajmánnak, alapromának és alapalapnak, mert mindenből kicsippentette a leárnyékolt részeket. A jobbágyokkal is haverkodott ez ügyben. Csak a prosztatákkal nem.

Üreges pillantásokkal a távoli megfoghatatlant fürkészte. Úgy tűnt, hogy nagyon el van foglalva magával, és minden mindegy neki, de nem úgy volt.

Csak festette magát. Bergert várta epedve.

876