Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Koppány Zsolt: Az elkésett halott
- Es ezt akarja maga kitűzni a templom kapujára? Hát megkövezik!- Az vesse rám az első követ... nemhogy a templomra tűzöm! Szátküldőm az összes napilapnak. Pogány ország, de mégiscsak Szent István tekint le ránk! Egész éjjel szemhunyást sem aludtam. Laci bácsi járt-kelt a szobámban. A kiáltványa. Méghogy bocsássák meg Ibókának! Meg az igazi anyámnak. Aki felém se nézett. A dupla előneves mindenségit! Hát nem! Akkor legyek pogány. Csak ki ne mondjam, számra ne vegyem többé, hogy keresztény vagyok. Vigyázzak a nyelvemre! Kerestem az anyakönyvemet. Még sose láttam. Hőgyészi Zoltán. Született ekkor és ekkor. Anyja neve Radványi Elza. Eló'nevek nélkül. És augusztus 19. Ez is valami faxni. Még Ibóka mesélte. Anyám húzta a szülést. Lefizette az orvost is, hogy Szent István napján jöjjek a világra. De nem. Megszülettem még éjfél előtt. Nagy csapás volt ez az édesanyámra. Édesanyám? Apa három munkatársa lézeng, meg két nő. Mi lesz már? Nem volt elég a késés? Sehol senki. A szirénázó autó is kikanyarodik, fáról, és elhúz. Sírásók sincsenek. A koporsó födele a falnak támasztva magasodik. Lejárt a munkaidejük, magyarázta az intéző, mozgó emberke. De segítek. Azzal rátette a fődéit Ibókára. A többi a maguk dolga. Van lapát is! Mint a négy százados a dán királyfit, vállunkra emeljük a testet. Van vagy száz méter a lékelt föld. Nem tudunk finomkodni. Ibóka rázuhan apára. Föld alig. Pár lapát és a sír bezáródik. Magam szúrom fejtájékban földbe a keresztet. De miért kellett Ibókát apára temetni? Mikor nem is volt a felesége? Hogy nyomja őt tovább, huszonöt évig a föld középpontja felé? Folyik rólunk a víz. Fölnézek. Fák tetején finom, apró mozgások. Megannyi lélek mennybe készül. Ibókáé is tápászkodik. Mintha halvány tüzet látnék körülötte. Hófehér izzást. Ballagunk kifelé a temetőből. Én mégiscsak exhumáltatom az apámat, ha eljön az ideje. Elza mellé temettetem. Akárhogy is, a szüleim voltak. A délutáni fagyban elmúlt már negyed négy. Szendvicsre se gondolt senki. Nemhogy halotti torra. 866
