Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Beszédes Attila: Újvidéki napló II.
jól ki lehet mosni, mint valami jó mosóporral! Csak jó be kell áztatni a ruhákat, többször kiöblíteni! Van idom, nem dolgozom, megcsinálom! És ráadásul teljesen ingyen van! Csak arra kérem az Istent, hogy újra essen már az eső, mert már fogytán van az esővíz... Szegényke nem látja, hogy milyen szerencsétlenül hangzik az egész. Mégis ő valódi arisztokrata azokkal az emberekkel szemben, akik pl. a 18. emeleten, vagy Újvidék szerémségi oldalán laknak, akiknek már lassan két hónapja egyáltalán nincsen vizük. Mert tudni kell azt is, hogy a hidak hiánya nem csak a katonaságot akadályozta meg, hogy átkeljen a folyón, hanem a hidakon keresztül mentek a víz-, gáz-, áramvezetékek is, amelyek most szintén nem funkcionálnak. És édesapámból is kitört tegnap az őszinte keserűség:- Miért nem hagyja már abba ez a NATO is! Hiszen ez az egész csak az ártatlanokat érinti! Nyilván azoknak a szerencsétlen albánoknak is jobb volt a háború előtt, otthon, Milosevics igája alatt, mint azokban a menekült táborokban! Még ha nincs is igaza, az tény, hogy ártatlan áldozatok márpedig vannak ám, bőven. Azt mesélik pl., hogy a jugó katonák holttestjeit éjszaka, az éj leple alatt szállítják haza, titokban, és az újságokban nem engedik megjelentetni a fiatal férfiak halotti jelentéseit. Hogy másról ne beszéljek... Újvidék, 1999. 05. 21. A HÁBORÚ 59. NAPJA Az áramkorlátozásokból kifolyólag elromlott a mélyhűtőnk. Már második napja szenved vele a mester, hogy megjavítsa, mert nincsen hozzá megfelelő pótalkatrésze, én meg közben mesélem neki, hogy édesanyám azt állapította meg, hogy az esővíz jobban mos mint a mosópor. O pedig jót nevet rajtam és azt mondja, hogy ezen nem kell csodálkozni, hiszen itt nálunk a levegő olyan szennyezett, hogy egyáltalán nem csoda, ha az esővíz, mire leesik a földre, tele lesz különféle vegyületekkel, bombákból eredő vegyi anyagokkal, ami nekünk ugyan rossz lehet, viszont lehet, hogy a piszkot kiszedi a ruhákból. Jót nevettünk ezen a tréfának szánt megállapításon, aztán közbeszól édesanyám, hogy ez bizony nem tréfa, mert a napokban a szomszéd az eső előtt kiterített egy műanyag térítőt az udvaron, az esőben levő anyagok pedig szabályszerű lyukakat vájtak, martak (valami sav lehetett) benne. Újvidék, 1999. 05. 22. A HÁBORÚ 60. NAPJA Ma voltam T. barátomnál, aki elrettenve mutatta a tenyerében azt a repeszdarabot, amelyet tegnap talált meg a udvarában. - És látod, épp itt, ezen a helyen, ahol most is állok, néztem tegnapelőtt az eget, ahogy lőtték a légelhárító ágyúk a repülőket. Ha tegnap is kint lettem volna, biztos eltalált volna, és most engem is temetnétek! - mondta. Avasdarab, amit nézegettünk valóban nem tűnt játékszernek, valahonnét visszaverődhetett, mert teljesen deformálódott az egyik része. Milyen erőre van szükség ahhoz, hogy megnyomorítson egy olyan kemény anyagot?! (Az oldalán orosz felirat volt olvasható.) De én sem maradtam adós a barátomnak a látványossággal: - Te meg ezt nézd! - mutattam büszkén, és elővettem a 842
