Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Kuthi Áron: Nyolcszor idő, négyszer tér: egy ember koordinátái

végtelent, lassan ballagót”. A külső és belső idő (az olvasás ideje és a fikciós tér ideje) mindkét tervben megegyezik egymással, egy és ugyanaz. Vajon a regény tere nyúlt ki annyira, hogy magába fogadja az életet teljes hosszában, vagy maga az élet a regény, amely minden másodpercében íródik, azaz írja magát? Miről is szól tehát ez a hat oldal? Szó van benne édesanyáról, vidékről, városról, barátokról. Személyneveket és földrajzi neveket találunk a leírásban. Híres írók, költők neveit, mint megannyi fikciós tér ajtajait lehetne megnyitnunk, melyek újabb gondolati kiindulópontokként szolgálhatnak a végtelen kapcsolati lehetőséggel rendelkező idegrendszerben, a fantázia birodalmában. A látomás jelentősége, hogy rávilágít az egész regény idő- és térkezelésére. Az alcímek epizódjai ugyanúgy tekeregnek a múltban, mint a látomás fonala.

Az {Appendix) látomása a város szemlélésébe torkollik. a gellérthegyi lakás erkélyéről lepillantok a párába burkolózó Lágymányosra, vagy dél felé, ahol a Déli Vasúti híd utáni, gazos vízparti erdősáv kamaszkorom ideges sétáinak helyszíne volt, vagy Budafok felé, ahol az üresen ásítozó promontori borospincékben felolvastam első, rendszerellenes verseimetC..)”

Az erkélyről való körbetekintés hasonlatos Marcel Proustnak a combray-i birtokban és a láthatárig terjedő látványban való gyönyörködéséhez. A látómezőn burjánzó vizuális információk egymás után kerülnek a szemlélő fókuszába. A gondolatritmus pulzálása a színek világának gazdag tartományát nyitja meg.

De Ottlik világa is felsejlik néha a helyszínek gondos lefestése okán. Csak a Budán járatos olvasó tudhatja, hogy az elbeszélő (aki vélhetően rendkívül közel áll magához Péterfy Gergelyhez, ily módon akár regénye főszereplőjének is nevezhetjük) és elválaszthatatlan barátja, König pontosan melyik játszótéren dulakodtak a kisebbekkel és hol tették tönkre a hintákat. Nos, a Diószegi úti játszótértől nem messze kezdődik Ottlik Géza, azaz Bébé és Halász Petár izgalmas világa, a Feneketlen-tó zegzugos nádasa, ahol a két elválaszthatatlan barát jó ötven évvel Kőnigék előtt bujkált. Egyébként Péterfy regényének hangulata sok helyütt hasonló Ottlikéhoz: mind a ketten őszintén, gondosan megválogatott szavakkal, vágyódó nosztalgiával vallanak Budáról, feltárva a város egészen apró részleteit, egy teljesen személyes szemszöget:

,Mégis belekezdtél, Bébé. Kár volt, ugye? abba az ebédlőablakba a régi Fehérvári út 151b alatt. A szemközt látható kopár tűzfalak, málló vakolatú üres boltívek új, szokatlan világításban, ahogy a korareggeli napfény rájuk esik (...)”

Péterfy változata pedig: ,... és ahogy álltam ott az Irinyi útra és a Bartók mozi bitumenes tetejére néző szobámban (...)”

Mindennapos képek, agyba égetett látvány. Olyan jelenségek, melyekre mindenki emlékezik, hiszen ilyenekből épülnek fel világunk nagyobb egységei. Ha tovább keressük az Ottlik-Péterfy párhuzamokat, mindenképpen említésre méltó a Lukács-fürdő körülrajongása mindkét részről, mint ahogy ezt már Péterfy Félelem az egértől című novelláskötetének Uszályok, november darabja is világosan mutatja.

A regény ötletes szakaszolása az emberi élet alapvető egységének vizsgálatát teszi szükségessé. A napszakok önálló tulajdonságokkal felruházott jelenségei sajátos szimbólumokat alakítottak ki, az ember ezen tulajdonságok mentén rendezte be magának világát. Ahajnal az ébredés, a születés, a kezdet.

86