Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Juhász Péter: Triptichon

Fehér hab hömpölyög lentről fel.

Mint Krisztus a bibliában, indulnék részegült lélekkel rajta, tisztultan, mezítlábbal, s mennék az égbolt alatt, mennék, először érezvén meg itt az örök természet nagy lelkét s lényegem, a test nélkülit.

Kiss Benedek fordítása

Hiába járom körül és csiszolgatom ezt a satuba szorított paradox ötletet, nem tudom eldönteni, hogy pogány szent volt-e Petar Alipiev, vagy szent pogány. Bármi volt is, az bizonyos, hogy barátságunk életem szakrális ajándéka.

Ravasz Péter

Anekdotáival már a hetvenes években a bolgár népi humor fogalommá vált képviselője, századunk Ravasz Pátere lett.

Különös rátermettséggel, szinte pajzán kedvteléssel ontotta a jobbnál jobb ízű és eredetibbnél eredetibb históriákat. Mindenféle emberi gyarlóságról szóló történetet drámai élénkséggel és színezéssel tudott elmondani. Mellékes volt számára, hogy az eset víg-e vagy szomorú - lehetett bármilyen - csak az érdekelte, hogy a történetet elmés fordulattal csattanós megoldáshoz juttassa.

Szeretem a viccet is, órákig elhallgattam baj Angel Balevszki szipor- kázását, de az ötletes éle, az elmés tréfa, a naív együgyűségen megértőén mosolygó adoma egészen más. A viccet csinálják, olyan, mint a művirág, nincs eredeti illata. Az anekdotát nem csinálják, az terem, az élet minden alkalmán tenyészik. A népi kultúrának ezek a tarka kis vadvirágai úton-útfélen nyílnak. Petar Alipiev azonban csak azokat gyűjtötte csokorba, amelyek az ő rétjén fakadtak. így mások ürügyén szüntelenül önmagáról, saját elmésségéről és kópéságáról, páratlan naivitásáról és furfangosságáról mesélt. Históriái mögül, aligha véletlenül, saját mélyértelmű bölcsessége villan ki.

Ha tudatában nagyritkán gyökeret vert egy vicc, azt népies életszemléletével és népies szellemű bölcsességgel anekdotává formálta, valóságos igazgyönggyé, mint gyöngykagyló belékerült homokszemet.

Rakoncátlan jókedvében merész iróniával legalább százötven bolgár írót vonultat fel Majdnem Tyrtaiosz c. gyűjteményében, sokszor nagyon is kirívó vonásokkal megrajzolt torzképek és csattanós ötletek segítségével. Történeteinek sajátos bájt kölcsönöz, hogy sikerült az élőbeszéd stílusjegyeit, üde, népies hangvételét megőriznie. így lett gyűjteménye könnyed múzsája mesterműve. Minden kis történetében megfigyelés és élet lüktet.

Amíg a társadalom peremvidékére szorult költők és írók közül egyeseket az egzisztenciálisan cseppet sem veszélytelen kívülállás az elnémuláshoz vezetett el (V. Vaszilev, A. Dalcsev, Csudomir, Sz. Kraszinszki stb.), másokat a kényszerű pálforduláshoz (F. Popova-Mutafova), Alipievet a veleszületett iró792