Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Kuthi Áron: Nyolcszor idő, négyszer tér: egy ember koordinátái
KUTHI ÁRON Nyolcszor idő, négyszer tér: egy ember koordinátái PÉTEKFY GERGELY: A B OLDAL (PALATÍNUS, 1998) Péterfy Gergely 1998-ban megjelent műve legelső megközelítésben rendkívül szórakoztató „ifjúsági” regény, amely roppant igényes szinten értekezik a hetvenes-nyolcvanas évek letűnt világáról. A négy központ körül forgolódó történet nem egy idősíkot mutat be. A (Bartók), a (Frankel) és a (Szentjánospuszta) alcímek által jelölt fiktív terek története időben hol előre, hol hátra szalad, és szabadon kapcsolódik egy következő történethez, de lényegi fejlődést nem mutat. A negyedik központ, az (Appendix) is hasonlóan viszonyul az előző háromhoz. A nyolc fejezetből álló regény azonos sorrendben ismétlődő négy-négy helyszíne feloldja az idő és a tér fogalmának éles határait. Éppen ezért nem érezzük zavarónak a hirtelen jött emlékképekből felépülő kis történetek időbeli összevisszaságát. Maga az olvasó az, aki kiépíti a regény idősíkjait, a második fejezettől kezdve (Kávé, ruha) rájöhet, hogy az alcímek az elbeszélő ifjonti éveinek jelzőkarói. Ezek tartják kézben az abszolút időt, de egyszersmind ezek a terek adnak bőséges lehetőséget a szabad bejárásra. Az író (Bartók) alcímmel jelöli a gyermekkor éveit, (Frankel)-lel a bölcsész egyetemista kóválygásainak időszakát, a (Szentjánospuszta) alcímek a családi nyaralóba, a hétvégék világába visznek. Az (Appendix)ben pedig minden napszak mellékes hozadékát csatolja a regény testhez: benne az Európát járó egyetemista egy-két sztorijával szórja meg az olvasót, és a szerző ebbe a szférába utalja azokat a témákat is, amelyek szintén lényeges arcai ifjúságának, így például a jellemformálódásnak azt a tipikus kísérőjét, ami egy tinédzser öltözködésében nyilvánul meg, vagy az élveteg gourmand gasztronómiai fogásait. A regény másik alapvető szervező eleme a már említett tagolódás: a nyolc fejezet, amelyek mindegyike egy-egy napszakot nevez meg. A reggeltől éjszakáig nyújtózó ívet minden fejezetben ugyanaz a négy pillér tartja, a négy helyszín megelevenedett, mindig mást mutató ikonjai. Ez a nyolcszor négyes tagolás körvonalazza az elbeszélő alakját, útjait, kapcsolatait. A kezdő kép (Reggel (Frankéi)) az ébredés fáradalmait ecsetelve vezet be minket a regény terébe, hogy aztán a legvégső mozaikképben (Éjszaka (Appendix)) az elalvás- sal lépjünk ki belőle. A főhős a valóra, egyszersmind a regény valóságába ébred. Bármily nehezen megy is eleinte a feltápászkodás, máris a fikció, a 84
