Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Chak István: Színeház
- Ideát az Erdélyből átkerültek szokták úgy cikizni egymást, hogy „ugyan, te csak partiumi vagy!” Te is onnan származol. Erdélyinek vallód magad?- Igen. Nézd, én nagyon jól tudom, hogy Erdély a Királyhágótól befele, Székelyföld Marosvásárhelytől befele van. (Különben, ott mi is szoktuk egymást cikizni.) Igen, erdélyinek tartom magamat. Olyan mindegy volt, hogy erdélyi vagy partiumi az ember, a lényeg az, hogy egyformán ki voltunk semmizve.- Ha megkérdezhetem, mi motiválta azt, hogy áttelepülj éli- Sok minden. Elsősorban az, hogy nekem volt dolgom a Securitatéval. Még gyermekkoromban, amikor már nyiladozott az agyam, csináltam egy hülyeséget. Ez egy hosszú történet, és nem is beszélek róla szívesen. Tény az, hogy többször előállítottak. Megszületett gyermekem, s nem akartam, hogy ő is bizonytalanságban éljen. A színházak tele voltak, sőt volt olyan évad, hogy román színházakba helyeztek el frissen végzett magyar színészeket. Olyany- nyira nem volt hely! Ezért sincs lelkiismeret-furdalásom. Talán, ha anyagi okok miatt jöttem volna el..., de anyagi gondom nem volt, legalábbis annyi nem, mint azóta itt van.- Jól értem, az igazi búcsú Váradtól azt követően következik be, hogy eljössz Debrecenből.- Igen.- Erre miért került sor?- Engem nem üldöztek el, nem kellett eljöjjek, csak akkori feleségem, aki operaénekes volt, ide szerződött Grazba egy évre, amiből aztán lett még egy. Zalaegerszeg közel van Grazhoz... Hát ezért kerültem ide.- Valójában hányszor nősültél?- Háromszor, s tudjuk, ugye, aki háromszor nősül, az egyéb gazemberségre is képes...- S akkor még finoman fogalmaztunk!- Igen, de ebben volt egy olyan házasság, amikor áthoztak; egy tanítónő, aki - ingyen és bérmentve - ezt megtette, pedig akkor nagyon jól lehetett ezen keresni. Szerelemről, természetesen, szó sem volt.- Szóval, idekerültél, de előbb még bevetted Kőszeget.-Én Kőszegen játszottam először Magyarországon, s azóta is szinte minden évben. így volt ez ’92-ben is, amikor a bemutató után a polgármester a tíz éves évforduló alkalmából átnyújtott egy akvarellt. Pedig ott is volt vezetőváltás. De - látod - nekik ez is fontos.- Téged még Ruszt szerződtetett. Elképzelhető, hogy úgy cselekedte ezt, hogy nem volt tisztában a kvalitásaiddal?- El, de nem egészen látatlanban. Jó-jó, mondta, de előbb egy kicsit beszélgetünk. Miben játszottam eddig? Mondom: vígjátékban. Azt mondja: ez még negyven évesen nincs eldöntve! Zenésben játszottam-e? Előfordultam, mondom, de nem vagyok énekes színész. Ez sincs eldöntve - mondja, s milyen igaza volt! El nem tudtam volna képzelni magamat egy musical-ben, operettben! Sajnos, mikor jöttem, már ő is elmenőben volt. Effektive keveset tudtam vele együtt dolgozni, de szerettem bejárni a próbájára, mert mindig tudott valami újat mondani. Azt nem tudtam még megfejteni, hogyan csinálta, hogy egy héttel a bemutató előtt még nem állt talpán a produkció, de két nappal a bemutató előtt, mintha vízből bukkanna föl, ott állt a semmiből az előadás! 781
