Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Valuch Tibor: Az életpálya tragikuma
önkéntelenül megfogalmazódó kérdéseket még saját maguknak sem merték feltenni. A sajátos kommunista viselkedés- és gondolkodásmód következtében a vélt vagy valóságosan elkövetett hibákat csak a párt még odaadóbb szolgálatával lehetett jóvátenni. A félelem és az önfeladás jellemzó' példája volt Losonczy pályáján az, ahogyan 1949 ó'szén részt vett a Rajk-per propagandájának kialakításában. Hazai kommunistaként neki is volt félnivalója. Losonczy ezzel a félelemmel és hittel vegyes tudattal vett részt a hagyományelvű kultúra intézményeinek felszámolásában és a kizárólagossá tett szocreál-eszménynek megfelelő' kulturális infrastruktúra kialakításában, így elkerülhetetlenül összekapcsolódik a neve az ún. selejt-lista üggyel, aminek során a hazai könyvtárak és a könyvkereskedések állományát felülvizsgálva, zúzdába küldték a világ- és a magyar irodalom klasszikusait. 1951 áprilisi letartóztatása után 1951 októberében koncepciós perben 15 évi börtönre ítélték, aminek letöltése során súlyos börtönpszichózis lépett fel nála. Amint az az életrajzból kiderül, feltehetően nem tudta feldolgozni mindazt, ami vele történt. A kommunizmus és bűntudat összetett problémáját Kövér újszerűén és a hazai történeti irodalomban egyedülálló módon elemzi. Rávilágít arra, hogy Losonczy már a börtönbe kerülése eló'tt fokozatosan elveszítette biztonságérzetét. A bolsevik rituálé szerinti és önkéntes önvizsgálatai során megállapította, hogy ideológiai és magatartásbeli téren elkövetett hibái miatt nem volt „elég jó, elég harcos katonája a pártnak”. A letartóztatása eló'tt felerősödő' szorongása, az eljárás és a fogvatartás embertelensége együtt okozták pszichikumának megrendülését. Ebből is követ- kezó'en börtönbeli önvallomásaiban olyan - igen gyakran képtelen - cselekedeteket is beismert, amelyek a valóságban nem történtek meg, súlyos vádakkal illette saját magát. 1954-ben, amikor ügyének felülvizsgálata és szabadulása az átmenetileg megváltozott politikai viszonyoknak köszönhetően napirendre került, egészségi állapota miatt hosszas gyógykezelésre szorult. A felépülés idó'szaka volt az, amikor a kommunista elmélettel és gyakorlattal kapcsolatos kételyek megfogalmazódnak benne, ám ezek nem az eszmerendszer teljes elutasításához, hanem egy következetes reformer gondolkodás- és magatartás- mód kialakulásához vezettek. A reformokat szorgalmazók többségéhez hasonlóan fontosnak tartotta a politikai és társadalmi viszonyok demokratikusabbá tételét a szocializmus keretei között. Felépülése után, 1955 szeptemberétől a Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozott és fokozatosan résztvevője lett a reformellenzéki kezdeményezéseknek. így például a művészeti élet nagyobb szabadságáért síkraszálló 1955 októberi memorandum egyik aláírója volt. Ezeket a lépéseket egyfajta jóvátételként fogta fel korábban elkövetett tetteiért. Az országjárásokon szerzett tapasztalatai alapján 1956 tavaszán már nem volt kétséges számára az, hogy a politikai változások elkerülhetetlenek. Ennek a meggyó'zó'désnek adott hangot különböző' írásaiban és közszereplései során, a Petőfi Kör híres sajtóvitáján éppen úgy, mint a vidéki értelmiségi találkozókon, Debrecenben és Hajdúböszörményben. Losonczyt azonban éppen úgy váratlanul érte a reformmozgalom október 23-i forradalmi megmozdulássá alakulása, mint a reformellenzéki beállítottságú értelmiségiek döntő többségét. Zárójelben meg kell jegyezni: az életrajz szerkezetét és szerkesztését tekintve kérdéses, hogy szükséges-e az 1956-os események 82
