Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Kovács Sándor Iván: A "Vépi Vénusz" költője: Kőszeghy Pál

szott egy kert jelensége, / S abban labirintus bolygó kereksége” stb.; vö. Gyöngyösi V, 31-32; Kó'szeghy IV, 159-160).

Maga a lakomaleírás az igazi fogásokkal szinte verses szakácskönyv (IV, 177-211), amihez vegyük még hozzá Kó'szeghy halkatalógusát (V, 121-134). A költó'-gourmand szakember: természetesen azt is tudja, hogy a ,,Bó' citrony- nyal facsart ízes ausztriga” és az egyéb tengeri herkentyűk az olaszos konyhára jellemzó'ek. Forráshelyek most is felderengenek: a kolozsvári káposzta receptje szó szerint megegyezik a XVII. század végi Tótfalusi-szakácskönyv leírásával; „a billikom »Jól jöttél!« pohára” meg éppen így szerepel Zrínyi eposzában: „Ihon van az jól jütt bilikom pohára” (VII, 21).

Kó'szeghy poétikailag tájékozott költó'. A Bercsényi házassága ajánlásában Gyöngyösi Kemény-eposza utószavának história-fabula-felfogását és költészettechnikai elveit követi. A helyes szótagszám miatt Gyöngyösi módjára rövidít vagy hosszabbít meg bátran bizonyos szavakat (különbző', kenyérmorzs, ölelet, rózsaectet, Krisztinnal). A jó rím kedvéért (ezek sokszor élesebbek, tisztábbak, mint Gyöngyösi rímei) minden leleményre képes („Mert elló'tte halál az Bálint Drugethet, / S famíliájában általa Véget tett”-* „Megcsapta Bercsény (!) is friss lovának inát - IS elragadá tőlük jó Csáky Krisztinát**), Gyöngyösi rímszóötleteit eredeti módon gazdagítja („Ez nap négy nagy medve miattok elesék, / Kikbül süttetének nagy pecsenyés vesék”-, ezt a vese-rímpe- csenyét majdnem kisütötte már Gyöngyösi is, vö. ,Azért ezektói is Kemény viseltetvén, / S a haza szerelme veséjét égetvén”); a „Vépi Venus”-szal az évszázados nép-kép-ép stb. rímbokrot is képes dúsítani („Rajzold le csakhamar annak ékes képét, / Hevítsd meg ezáltal Bercsényi hült lépét’j.

A meghevített lép ugyanaz, mint az égetett vese, Kó'szeghy és Gyöngyösi megint egybehangzik. Ezek a konyhán forgott szakács-szakszavak immár a komoly epithalamiumköltészetbe is belekerülnek, nyilvánvalóan az élénkítés, a bizarrság némi travesztáló szándékával. A kebel, a szív vagy szinonimái túl fenségesek lettek volna. Arra azonban mindenki felfigyel, ha a hazaszeretet Kemény János veséjét égeti, Bercsényinek meg lépét hevíti át a nála tíz évvel idó'sebb Csáky Krisztina, a Vépi Vénus képe.

A merész és eredeti szóteremtó' Kó'szeghy Pálról is szólni kell. Ahogy átformál, kialakít vagy megteremt egy szót, az Gyöngyösit is elkápráztatta volna. Ezek indítéka többnyire a rímelés vagy a szükséges szótagszám, de vannak „öncélú” megoldások is, mint a kikullat (’eltávozik’), a ruhálla, a hármaz (vö. dupláz - ezt Zrínyi kedveli nagyon), a „Jutott háromba az kétbül” (értsd: ’hároméves lett’), a koszorúi, a szomorúi, a sípsikoltás, a népül (’népesedik, szaporodik’), a társasodni, a gyalmoz, a szánoz, a völgyellesz (a völgyből visszakiáltó Echóra mondja a Gyöngyösit követó' visszhang-versbetétben), az ágyal- lott (’megágyazott’), a megéjjele (’éjjelt tölt’; „hol aznap este szállt”), a nyárlott (’nyarat tölt’), a nó-llá, a hó-llá. Ez utóbbiak lóbiztató szavakból gyúrt igék félmúltjai. A7Vo/-ból (’Indulj!) így lesz nóllá, a Hó!-bó\ (’Állj!’) hollá. Ezt olvassuk el mint versszakot is (V, 48):

* Lásd már ezt a névmegf ordító trükköt a XV. századi Szabdcs viutltild Lan: „A felül mondott Pál Kenczy / Ároknak mélységét igen nézi."

*» Az ind-röl Gyöngyösinek más jutott volna eszébe, vö. „Jó koma, esmérem a kiend lyánykáját, / Minap fel találta fogni a szoknyáját, / Mind kiláttam akkor a Iába ikráját, / Még ami nagyobb a pi piros csizmáját" (Florentinit, IX).

759