Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
XI ÍROTTKŐ STÚDIÓ HÖFLE ATTILA Valóság New való Neked a nem való Valóság. Magával ragad, feldob, elejt, majd elnyel a Valóság. Valóságos csoda ez a Valóság! Nem csoda, hogy valószínűtlen a Valóság. Valójában semmi sem több, mint a Valóság, ami feldob, elejt, majd örökre elnyel; hogy való légijén az űr, ami nem más, mint: a Valóság. Tél vagyok Olykor tél vagyok. Múlt-lovamon vágtat tavaszom. Tűnt napjaim virága: eljövendő életem. S látom, biztosan ülsz Látom, biztosan ülsz a bizonytalanságban. A magány sálként tekeredik nyakadra, ha fázol, szorítsd jobban magadhoz. Cipőddel nagyokat lépkedve lavírozol a megbánás mezején. Ide-oda, ide-oda, míg célba nem érsz. Őszinte Őszinte. Ő szinte mindenben őszinte. Én szintén, hazudtam őszintén. A hűvös tóba ugrálnak a nyári reggelek, félhomályba buknak le az esték. A nappal elszáll hirtelen, a felhők eltakarják mindenem. Nyárország Nyárországban mindig tél van. Gyökértelen faként botladoznak e szavak a némaság humuszán. Fiilemben tompulnak a hangok, fejemben gyűlik a csend. Lásd, Ny ár ország kivirul! Kongó, kiürült szavak rügyeznek, új ágakat szőve mindenen át! Felhő oszlik, eső csepereg, félhomályba burkolózik a táj. Gondolatban hol vagyok? Innen túl? Onnan közel? Nyárországban van, aki fél. Én csak nem merek. Titkon talán vagyok, az érzéseken csüngve, Nyárország peremén. Egysoros Tudatosan törekszem a tudattalanra.
