Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
ÍROTTKŐ STÚDIÓ VIII Régészek MESTERHÁZY GÁBORNAK feszülni vágyó mozdulatokkal vájták a földet (nyugalmat terítve magukra mert nem jó ha porrá rajongják mielőtt ránézhetnének egészen) mögöttük egyre nagyobb halomban guggolt a föld találgatta közben mindegyik hányezer éves és csak szórták le róla lázasan a mondhatatlanul öregebbet • tárt tüdőmbe áramlanak mint vénlányok tarkóra szivárgó kontyai a délutánok ha vasból lennék sem bírnám tovább a földközelt. Keresztes Szent János Lassan lélekké hámozódtál, csak lényed magháza maradt, új életről zsibongó zsoltár. Voltál már mindenek alatt, de fölemelt a vágyak vágya oda, ahol a gondolat szétfoszlik, mint a lepke szárnya. Haiku Fürtben az alvók. Hajnallá feszült függöny. Zsibbad a távol. Kánon Örökre táiva, mint a fennakadt szem, hová vezetsz, ki tudja már azt. Kinek kezébe gyűrted ott a választ, sebedben alszik hűségesen. Sebedben alszik, mint a fennakadt szem. Kinek kezébe, ki tudja már azt? Hová gyűrted örökre a választ? Tárva vezetsz ott, hűségesen. Ikhthüsz Kopoltyút nyitottak oldalán, mikor megmerült a hallgatásban. i
