Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
olajfinomítót nem lehet egy nap alatt felépíteni, akárhogy is van. Persze az is tény, hogy az emberélet még visszafordíthatatlanabb. Temerinben az emberek nem járnak óvóhelyre, azt sem érzékelik, hogy az autóbuszok ritkábban járnak, hiszen nem autóbusszal közlekednek Tekintettel arra, hogy tiszta sík területről van szó, egy magasabb ház emeleti ablakából este idelátszanak a 20 km-re levő' újvidéki robbantások, de a robbantásokat nem lehet hallani. Ezek a dolgok senkit se zavarnak, viszont mindenkit felháborít az, ha valami hiányzik az üzletekből, pl. hajlakk. (Hajlakkról az újvidéki nők mostanában nem gondolkodnak) A szórakozóhelyek este nyolckor zárnak, amit itt szintén mindenki furcsának tart. Tegnap viszont elkezdték osztani az üzemanyag-bonokat (40 liter egy hónapra), így már autózni is lehet, ami elég ahhoz, hogy az itteni emberek, akik még a saját bőrükön valójában nem is érzik igazán a háborút, egy kicsit örüljenek. Érdekes jelenség az is, hogy a ruha és cipőüzletek jó része felénél nagyobb engedménnyel kínálja áruját, amiről nem igazán tudom, hogy mit jelent. Azok a katonaköteles, magyar temerini fiúk, akikkel eddig beszéltem, félnek ugyan a beszolgáltatástól, de még nem tudják mitévők lesznek, ha megkapják a behívót. (Nyilván engedelmeskednek.) Nekem pedig épp most jelentkezett a legjobb barátom Topolyáról, hogy megkapta a behívót, letusol és megy a háborúba. Nekem meg úgy látszik mindig van min izgulnom. Temerin, 1999. április 6. A harmadik hét eseményei: 1999. 04. 07. Tegnap a 18 órás híradóban olyan hírekről vettünk tudomást, hogy Milosevics részéről beindult valami békekezdeményezés, közben aztán 20 óra felé kint a szabadban ezzel a hírrel egészen ellentétes jelenséget láttunk. Már 15-ik napja tart a háború, és mégis tegnap volt az első alkalom, hogy az egész tűzijátékot végignéztük „eredetiben”. A felhőtlen, csillagos égbolton először egy egyszerű csillagnál nem nagyobb mozgó pontra lettünk figyelmesek, amelyik azonban olyan gyorsan közlekedett, hogy 10 másodperc alatt berepülte a látóteret. Amikor már valahol Újvidék felett lehetett, akkor hirtelen irányt változtatott. Abban a pillanatban kezdett lőni a jugó légvédelem, egymás után kilőttek úgy húsz rakétát, de nem láttuk a nyomát a cirkáló rakéta megsemmisülésének. Úgy feküdtünk le, hogy kíváncsian vártuk a reggeli híreket, amelyben majd közük velünk, hogy vajon mit robbantottak fel az éjjel. Nagyon, nagyon reméltük, hogy ez nem a posta lesz. Aztán az éjjel, Temerinben először, arra ébredtem, hogy itt is megremegtek az ablakok, és hallatszott a robbanás. Ma reggel megtudtam, hogy újra a kőolaj-finomítót bombázták, valamint megsérült a harmadik Duna-híd is, amelyen ezentúl csak gyalog lehet átmenni. GRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR! A „tűzijátékot” a barátainktól (N. házaspár) hazajövet láttuk, ahol viszont 745
