Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
- Ilyen bizonylatot csak Belgrádban tudnak kiírni, a főparancsnokságon, nagyon sajnálom, viszontlátásra.- De hogy menjük át Belgrádba, ha nincs üzemanyag, a tömegközlekedés azonban szünetel?- Nem tudom. Háború van, Uram, és kész! Ui.: Mától Temerinben vagyok. Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Remélem az Internet még ott is funkcionál. Újvidék, 1999. április 3. Nagyszombat 1999. 04. 04-05. Elmenekültem a városból, mert már nagyon elviselhetetlen volt ott az élet. Teljesen kikészültem az állandó rettegéstől, a nyugalom hiányától... És kiderült, hogy igazam volt, mert itt valóban más a hangulat. Ezt a változást nyugodtan húsvéti ajándéknak is lehet tekinteni, méghozzá nem is kis ajándéknak. Azonban országot nem váltottam, így itt is utolértek a háború szörnyű hírei. Szombat este pl. nyugodtan lefeküdtem, nyugodtan vártam a reggelt abban a hiszemben, hogy ide nem hallatszanak az Újvidéken becsapódott bombák zaja, azonban vasárnap (reggel) 6 órakor a csajom felébreszt:- Hé, hallottad a legújabb hírt, hogy lebombázták a másik hidat is? - A másik szobából ugyanis beszűrődött a rádióban elhangzott hírek, ő pedig nem bírta ki, hogy el ne mesélje azt. Persze én akkor még megfordulhattam volna a másik oldalamra aludni még egy huját, szükségem is lett volna rá, viszont a szörnyű hír annyira megbolygatott, hogy nem tudtam újra elaludni. Mert elkezdtek dolgozni bennem az érzelmek, úgy éreztem magamat, mint amikor a télen kirabolták az autómat, és elvették a táskámat, amelyben a legszükségesebb cuccaim voltak elkészítve egy hónapos távollétre. A táska tartalma egy idegen számára csupa haszontalan kacattal volt tele, nekem viszont lét- szükséglet: alsónemű, kopott farmerok, fogkefe, borotva felszerelés, kulcsok, személyi iratok.- A fene pofájukat! - üvöltöttem fel tehetetlenségemben.- De kinek? A NATO-nak, Clitonnak, az állam vezetőségnek, vagy Milo- sevicsnek?- kérdezte erre a csajom. A kérdésre azonban nem is volt olyan egyszerű azonnal válaszolni.- Hát, nyilván mindannyiuknak egy kicsit. Tekintettel arra, hogy én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, szinte egyáltalán nincsen belátásom a valós történésekbe. Nem is tudom, hogy ki okozta ezt az egészet, és valójában nem is érdekel. Én csak azt tudom, hogy nekem fáj ez az egész, egyre jobban növekszik ez a fájdalom, viszont én abban is biztos vagyok, hogy én nem járultam hozzá ehhez a cirkuszhoz. Az én álláspontom egy polgárközpontú, politika- mentes hozzáállás. És nagyon fáj, hogy most már a másik hídon se tudok átmenni a Dunán.- Te ezek szerint a NATO-ra is mérges vagy?-Nyilván rájuk is, hiszen szerintem azért most már kezdik túlzásba vinni. Szerintem fegyverrel nemigen lehet békét teremteni, akárhogy is van. Ezt húsvét napján mondom, e nagy ünnep szent céljai, tanúságai jegyében. Aztán, mint minden évben elmentünk a húsvéti misére. Viszont már az sem volt mindegy, hogy életemben először nem otthon, a családdal ünnepeltünk. Ezt a húsvétot ugyanis a családból senki se úgy várta be, ahogy szerette 743
