Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Mórocz Zsolt: Mondd természetes hangon, hogy zsidó...
- Sokan képtelenek voltak a Holocaust emlékével megbirkózni, Bács Pál azonban nyugodt és hiteles hangon tudott megszólalni.- Mások azon csodálkoznak - mesélte hogy miként tudok a történtekről beszélni. Több olyan barátom van, akiről negyven év után tudtam meg, hogy ő is Mauthausenben volt. Gyakran hallottam tőlük, hogy ők ezt el akarják felejteni, nem akarnak erről többé tudni. Én az ellenkező véleményen vagyok. Az összes koncentrációs tábort végigjártam a felszabadulás után. Rám nem hat sokkolóan a látvány - pedig hát elképesztő. Föl tudom dolgozni, mert amit teszek: ha utakat vezetek, ha előadásokat tartok vagy Kőszegen viszem végig a fiatalokat: a jobbítás szándékával teszem. Harcolnom kell, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő.- Mennyire érzi veszélyesnek a mai antiszemita megnyilvánulásokat? Ezúttal szó szerint idézem: Én nem csinálok ebből olyan nagy ügyet, mint egyesek csinálnak. A magam részéről azt mondom, hogy annyi antiszemitizmus van Magyarországon, amennyi a környező országokban, az úgynevezett nyugati demokráciákban: Franciaországban vagy Angliában, beleértve Amerikát is. Az elmúlt időkben, a diktatúrában az antiszemita megnyilvánulások nem kerülhettek előtérbe, hiszen azt a szót, hogy zsidó nem lehetett kimondani sem. Nekem módomban volt egy bőrfejűvel beszélni és megkérdeztem tőle: tudja-e ő, hogy mit tesz, amikor a falat telefirkálja. Azt felelte nem tudja, de ez egy jó hecc és érdekes csinálni. Ez nem a szónak az igazi értelmébe vett antiszemitizmus. De úgy gondolom, antiszemitizmus kétségtelenül van, ez ellen küzdenünk kell.” - Eszembe jut szavairól mindaz, ami a közelmúltban történt a szombathelyi zsidó temetőben. Sírgyalázás, horogkeresztek, akasztófán a Dávid-csillag. Jó hecc?... Kértem, határozza meg: mi az antiszemitizmus? A lényegét a bűnbak-képzésben, bűnbak-keresésben látta és a rosszul értelmezett Jézus-legenda felfogásban, miszerint a zsidók bűne Jézus halála. - Évszázadok óta benne van az emberekben, hogy megnézik, ki a zsidó és ki a keresztény. Nem arra figyelnek, hogy ez egy becsületes ember-e vagy egy tanulatlan, faragatlan fickó, hanem, hogy zsidó. Sokszor hallottam azt, hogy ez egy rendes ember, pedig zsidó... Ha azt mondanák, hogy ez egy nagyon rendes ember, de katolikus? Ilyet nem mondanak. Például Rákosiról kijelenthetjük, hogy egy csibész, gazember volt, aki tönkretette az országot - de ne azt mondjuk: mert zsidó volt. Más felekezethez tartozó emberek is akadtak, akik tönkretették az országot. Szálasinál sem említik meg, milyen felekezetű volt, holott rombadöntötte ezt a hazát. Megkérdeztem: - Doktor úr, önmagát miként határozná meg: magyar, zsidó, zsidó-magyar? A válasz így hangzott: - Önmagamat egy zsidó vallású magyar embernek tartom, aki itt született és Magyarországért mindig is élt. Érzelmeim szempontjából messzemenően zsidó vagyok, ugyanakkor a legmesszebb menőkig magyarnak érzem magam. Mindazok ellenére, ami itt történt velem, amit a családom ellen elkövettek. Mondják rám baráti társaságban, hogy te kivétel vagy. Kérem, én nem vagyok kivétel: zsidónak születtem, érzésben odatartozónak érzem magam. Harcolok minden megnyilvánulással szemben, ami a zsidóság ellen történik, de ugyanakkor én Magyarországon élek. Magyarnak tartom magam, ezért az országért dolgoztam egy munkahelyen 38 évig - talán nem is rosszul - és ezzel nem a zsidóságot erősítettem, hanem a magyarságot. Tovább érdeklődtem: Melyik országot tekinti hazájának?- Magyarországot. Izrael állam természetesen fontos a számomra, jövője érdekel: de itt élek. Itt van a gyermekem, és unokáim. És azt mondom, nem az a lényeg, hogy ki zsidó és ki nem, hanem: miként dolgozik, mennyire becsületes. 706
