Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Bokányi Péter: Örök társ

melynek címe később köteteim lett, / aztán szabályos prózát, / később egy rímes, majd egy időmértékes elégiával próbálkoztam, / és talán most sem utoljára idézem fel” - szól a Dregoly című vers zárlata.

„Az időről beszélek itt, ami eltűnt. Mert nincs homályosabb a van-nál. Hiszen nem látjuk a feltételeket. Csak akkor válnak ismertekké, amikor már megszűntek. A jelen feltörhetetlen. De az élő mindig megkísérli a lehetetlent: behatolni a jelenbe - a múlt irányából, ahol megértett valamit”- írta Oravecz Imre Héj című első kötete hátoldalán. A Halászóember már nem feltétlenül célozza a jelen érthetővé tételét a múlt révén: újra a múlt szeretne lenni, a jelent kitágítani a múlt irányába - s a dolog képtelen volta, a „lehetetlen megkísérlése” maga a kötet.

S a „naiv olvasó” elégedett. Olvasott egy könyvet, Oravecz Imre Halászóemberét. Olyan hatások érték, olyan elemi érzésekkel, szenvedélyekkel találkozott, amilyenekkel régen nem napjaink magyar lírájában, olyan átélésekre nyílt lehetősége, amilyeneket csak az igazán nagy művek eredményezhetnek - olvasott egy könyvet, ami nem pusztán az „intellektuális izgalmat” szolgálta, hanem emellett mindazt nyújtotta, amit egy olvasó könyvtől elvárhat.

(Jelenkor, 1998.)

704