Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Jerzy Stempowski: Dosztojevszkij lengyel regényalakjai

II. Az orosz kritika felfigyelt Dosztojevszkij regényeiben egy bizonyos formai sa­játosságra, ami megkülönbözteti a szerzó't a kor más íróitól. Észrevette ugyanis, hogy Dosztojevszkij regényeiből nem alkothatunk semmiféle hiteles képet az orosz életről és társadalomról, míg Turgenyev, Osztrovszkij, Tolsztoj és Csehov műveire hagyatkozva ugyanezt megtehetjük. Egyébként Doszto­jevszkij nem tekintette feladatának, hogy olyan leírásokat készítsen, ame­lyekből összeállhatna az a bizonyos kép. Regénye nem tart igényt a re­alizmusra. Műfaja, ahogy akkoriban nevezték, kísérleti regény. A konstruk­ciós elem itt sokkal fontosabb, mint a megfigyelés. Műveinek e formai sajátosságai elválasztják a kor orosz irodalmától és egyrészt a romantikus korszak konstruktív regényeihez, például E.T.A. Hoff­mann és Eugene Sue műveihez, másrészt pedig a XX. századi posztfuturista konstruktív regényekhez közelítik. Zárójelben jegyzem meg, hogy Doszto­jevszkij regényei ötven éve lettek ilyen népszerűek Nyugat-Európában, s szer­zőnk az elmúlt évtizedben igen jelentékeny és még talán kellőképpen nem is tudatosított hatást gyakorolt Német- és Franciaországban a legifjabb nemzedék irodalomelméleteire és írói gyakorlatára. A fenti, Dosztojevszkij regényeit érintő megjegyzések a legnagyobb mértékben vonatkoznak azok hőseire. Itt a főszereplők is konstrukciók, egy­fajta sajátos, kettéhasadó séma szerint épülnek fel, ez adja jellegzetes változé­konyságukat, amivel bizonytalanságban tartják az olvasót további fejlődésü­ket illetőleg. Dosztojevszkij főszereplőinek e tulajdonságát már elemezte az orosz kritika. Most, hogy megismertük Dosztojevszkij regényeinek és azok főszerep­lőinek e jellegzetességét, valamivel közelebbről is megvizsgálhatjuk a szer­zőnk képzeletében született lengyelek ügyét. Dosztojevszkijnek nem állt szándékában - az ehhez szükséges tapasztalati anyag híján erre nem is lett volna képes - olyannak ábrázolni a lengyeleket, amilyenek a valóságban vol­tak vagy amilyennek látszottak. Az ő lengyeléi lengyelek néven működő konst­rukciók. Milyen terv szerint épülnek fel ezek a konstrukciók? Már első pillantásra szembetűnik egy bizonyos különbség Dosztojevszkij főszereplőit és lengyel regényalakjait meghatározó konstrukciók között. Előb­bieket a szerző gondosan felépíti és lassanként tárja fel előttünk. Dinamikus, a kettősségtől egyre bonyolódó alkatokként ismerjük meg Őket. A lengyelek viszont mindig egyetlen pillanatban készített metszetként mutatkoznak meg előttünk, mozdulatlanok és változatlanok, mindig ugyanolyanok. A főszerep­lőkhöz képest mintha sematikus sűrítmények lennének. Akárcsak a főszereplők, Dosztojevszkij lengyeléi is két ellentétes részből épülnek fel. Az egyik a becsületére kényes ember túlérzékeny önimádatából, kissé formális honfibújából, saját értékébe vetett misztikus hitéből, kenet­teljességéből, az ünnepélyes létformákhoz való kötődésből áll. A másik oldalon található a minden alkalmat megragadó zsebmetszők ügyessége, nekik aztán nincsenek skrupulusaik és ambícióik. Klasszikus terminológiával élve - a Jupitertől és Vestától származó jellemvonások csoportja tisztán merkúri személyiségjegyekkel kerül szembe. E két, egyetlen szereplőn belül látszólag 682

Next

/
Thumbnails
Contents