Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Cebula Anna: Nagy Judit gobelinjei

szőve. A kulcsos „próza” és a kulcsos „költemény” között 1996-ban a Millecen- tenárium évében hét másik gobelinszövő művésszel együtt a budavári Sándor Palota patinás épületében, a csupasz tégla falakon került bemutatásra a Himnusz-kapuk című alkotása a „Szövött Himnuszok” című kiállításon. A gobelin szövés bravúros megfogalmazásával találkozunk ennél a Honfoglalás 1100. évfordulójára készült műnél. A falikárpiton öt kaput láthatunk. A különböző korok és anyagok rendkívüli plasztikus jelzésével találjuk szembe magunkat.

A sort a csempeszkopácsi XIII. századi román stílusú bélletes, farkasfogas, kollonádos templomkapu nyitja meg fent. A középkori templomok kapui vagy nyugatra vagy délre szoktak nyílni, itt az ismeretlenbe, vagy éppen az ismertbe, a történelembe, a múltba vezetnek. A fűrészfogak míves megmunkálása, a triptichonban levő féldombormű az oszlopfők díszes alakja mind mind jól látható, jól leolvasható ezen a falikárpiton. Ez alatt a máriafalvi Szentségház kovácsoltvas portálját csodálhatjuk meg. Színéből egyszerre kiderül, hogy vasból van. Azsúros, csipkés indákhoz hasonló módon meghajlított rudakból készült. Hideg színével messze kitűnik az alapszínből. A kapu keretét szintén kovácsolt szalagdísz ékesíti. Mellette az Eszterházyak címeres kápolnájának barokk stílusú bejárata, melyet a római II Gesu templom egyik bejárata inspirált. A szegmens ívű oromzatból és az attikából jól kiemelkedik a családi címer. Itt is megtalálható a kollonád, bár nem oszloppárral, hanem pillérpárral. Az alsó sorban baloldalt egy őrségi, félig elmállott, elkorhadt fa kapu található. A falusi porták szép példája ez, Nagy Judit bravúros rajztudásának és mesteri szövésének köszönhetően szinte érezzük, látjuk a sze- kerce nyomokat a deszkákon. A kompozíciót jobboldalt egy, a budai várban megtalálható copf stílusú kapu zárja. Méreteiben szélesebb kocsibehajtó kapu, valódi polgári portál. Az egész alkotást felül akantusz leveles hófehér kőcsip- kesor koronázza meg, melynek motívumát a veszprémi bazilikában megtalálható frízből kölcsönözte. A mű a másik három oldalon is le van zárva „U” alakú kompozícióval, a fent említett kőcsipkéhez hasonlóan. Itt egy - a Pécsi bazilika szarkofágján megtalálható - gótikus kékes rózsaszínes árnyalatú kőcsipke- folyam található. A falikárpit kis hányadától eltekintve bordűrrel van körülvéve, bezárva, akárcsak az öt kapu. A mű egészének a puderszín adja meg a varázslatos kisugárzását, melyet még fokoz a művésznő által már a madárvilágot ábrázoló gobelinjeinél is ismert átlós csíkozás, a felső bordűr kivételével az egész munkán „végigfut” a fentről fehér csíkozás, melyhez a legfelső kapu irányából - mintha Istentől áradna - széles égszínkék csíkok is társulnak, akár csak azt sugallná, hogy az öt kaput (Magyarországot) vegye oltalmába, áldja meg az Isten, ahogyan azért Kölcsey is könyörgött a Himnuszban.

A kapuk színvilága bámulatosan idézi az anyageredetet. Pontosan látjuk az őrségi kapun, hogy fából van, méghozzá régen faragott, az idő vasfogát magán hordozó, a máriafalvi Szentségház kapuján a vasat. A kő színei is pontosan kivehetők, tudjuk, hogy mi van mészkőből, s mi márványból. Nagy Judit nem véletlenül választotta az ötös számot, mint kulcsszámot. Mint már azt korábbi munkáinál is láthatjuk (Kulcsmondat, Oldás-kötés), az ötös számot helyezi mindig előtérbe. Az ötös szám misztikus jelentéssel bír, ha a kereszténységet nézzük és annak számvilágát, akkor egyszerre Krisztus sebeire gondolunk, az is öt volt. Ha az ókoriakra gondolunk, akkor eszünkbe jut a mik674