Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Cebula Anna: Nagy Judit gobelinjei

rendelkezésére. Ezért döntött úgy, hogy a középkori táblafestészetnél ismert triptichon (szárnyas oltár) megoldását választja. A középső részben, majd egy négyzetmétert kitevő ölyvpár repül összeakasztott karmokkal. Alattuk idilli XVII-XVIII. századi táj, ahol egy beszélgető lovasnak és gyalogosnak egy paraszt mutat utat. Körülöttük a terem jellegéből adódóan, vadászebek szaladgálnak. A triptichon oldalszárnyain fehér kelyhes virágos bordűr ékeskedik (Vadászjelenet, 1991-92).

Ugyanebbe a Postás Palotába készült az Unikornis (1991) című munka, amely a fehér zenetermet díszíti. A kompozíció középpontjában egyszarvút látunk, amely a tisztaságot, ártatlanságot jelképezi. A falikárpitot alul gyümölcs- és felül virággirlandok díszítik félkörívben. Ezek középpontjában felül egy szárnyas kerub, alul pedig egy puttó arcocska látható. A megrendelés harmadik darabja a Madaras girlandos (1991) c. alkotás a dohányzóba készült és ahogyan a címe is sejteti, színes madarak és girlandok, valamint drapériára emlékeztető akantusz levélzuhatag látható.

Nagy Judit egész eddigi pályáját végigkísérte a repülés iránti érdeklődése, ezért készítette el bogaras gobelinjeit, amelyekből, mint egy dalból szólnak vissza hozzánk az olyan művek címei mint: Rózsabogár, Góliátbogár, Bálványlepke... Innen már csak egy lépés volt a repülés nagymestereinek, a madaraknak a főtémául választása.

Megannyi rajz (Vadkacsák 1994, Nádas 1-111995, Égi háború 1993, Vadlibák 1994) előzi meg az olyan remekművet, mint a Vadludak című munkát (1994), ahol balról jobbra ékvonalban repülnek a vadludak. A kárpit alsó részén mintha egy barnás hegyvonulatot látnánk, de lehet, hogy az a horizont. Felette majdhogynem párhuzamosan futó felhőcsíkok. A gobelin bal oldala üresen láttatja velünk a ludak jobbra tartását. A kárpit színei a tompa gyapjútól a csillogó fehér selyemig terjednek. Az egész kompozíció mégis monokrom hatást kelt. Az egészen mint az eső végigvonul - a későbbiekben is többször felhasznált eső motívumnak is nevezhető - az a jobbról balra tartó ferde függőleges csíkozás. Egy másik megvalósításra került vízimadaras kárpitja a Flamingók című munkája (1997). Itt három csomópontot lehet elkülöníteni. A falikárpit bal oldalán - kicsit eltoltan a súlyponttól - láthatunk négy flamingót, amint kecsesen lépegetve a vizen halásznak. Ugyanebben a vonalban jobbra már ugyanez a négy flamingó repüléshez libben, hogy aztán a jobb felső sarokba szálljon. A háttér most is hullámvonalakból áll, kétharmadát a víztükör adja, majd hegyvonulatok következnek s legfelül a türkizszínű égbolt. A víz hullámai a szürkétől az okkersárgán keresztül a halványkékig terjednek. A hegyvonulatok zöldes barnás lágy vonalai felett, a pirkadat rózsaszinje rajzolja ki a türkizes égboltot. A vadludaknál említett átlós pálcikák itt is esősze- rűen behálózzák a teret: fent rövidebben, de erőteljesebben, lefelé haladva ritkulva és meghosszabbodva. Mindkét vízimadaras alkotásnál a monumentalitás ellenére a finom megmunkálás a költőiesen megformált kompozíció a Vadludaknál egy égi repülést ábrázol, míg a Flamingóknál egy ragyogó mesés trópusi tájon való kalandozást.

Az állatvilág, a rovarvilág, és a repülés története után a művésznő a reális megfogható, ám szimbolikus értelemmel és mondanivalóval bíró kulcsok felé fordította érdeklődését.

Alkotásaira ugyanaz a precizitás és az anyag gyöngéd szeretete jellemző,

672