Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz

férjéről: ez volt a mind ritkábban felszínre bukkanó ok. A nagyi mindig a széles ültetvényekről mesélt, ahol a Papa amolyan örökkévalóságban dolgozik szünet nélkül, a forróságban a fenemodern kombájnnal. Véghetetlenül arat. De emlékei ritkulnak az egykori amerikás nénikéről, olvadozásairól, a Papa dolgos keze, akaratos jelleme utáni fakó vágyakozásairól. Csaknem nyom nélkül eltűnt a .konföderáció dédunokájában” - ahogy Balogcsákó szerette nevezni magát - a nénike legutolsó meséje. Az amerikás mama zavaros motyogása valami kártyáról. Arról a hiányos táróiról...

Ez jut mégis eszébe, amikor Jelena Petrovna hívja magával egy találkozóra. Azt bizonygatja neki: a történelem teli van lyukakkal és különösen a háborúk a lyukak rajta, a háborúk, melyeknek csatái kártyapartik. A kártyapartik pedig csaták; - hiába írják a történelemkönyvek egy háború végét - újabb és igazi, a háborút akár el is döntő csaták, ha azt megfelelő emberek játszák olyan helyen, ami alkalmas, abban az időben, amikor az egyetlen különleges pakli hatni tud a sorsokra; Balogcsákó sorsára.- Igen, a nagyi is ilyen tarotról beszélt...- Igen, ő is arról... azért nem mert hazajönni a férje - gondolja. A nő pedig tudja már: a partiban Balogcsákó is játékos lesz.

4. rész Tej/Jelena Petrovna (Gigli szájából)

Jelenával a Don Giovannin találkoztam. A sok elbűvölt, kifent nép között ahogy hátranézett rám, még hajának rezdülése is köddé tette a köröttünk terjengő rajongást. Most is olyan volt, mint amikor meghalt. Nem hasonlított anyámra, mégis őt éreztem benne. Benne. Jelenában.

Aztán amikor odaléptem hozzá, kiderült: ő is tud összetartozásunkról. -Te se haragudj rájuk jobban, minthogy én is csak idegen vagyok köztük.- Vacsorázhatnánk együtt?- Ahogy te is gondoltad, odamegyünk, a pince vendéglőbe, a külvárosba. Először a föld alól jött Mahatmáról beszél. Róla, aki a sivatagban őrzi a

testvéreivel a nagy titkot. A mester nyakáról szól aztán. Egész a szünet végéig. Míg azon kapjuk magunkat, ketten maradtunk a társalgóban. 0 a nyak rejtelmétől, én előadásától megzavartam

Csaknem vége a darabnak, mire megszabadulok hatásától.- A sovány öregeknek tyúknyakuk van. Kifogyott a nyakuk a bőrükből. A sok évtizedes forgolódástól a csigolyákra, nyelő- és légcsőre, gégére csavarodik a vékonyuló lebernyeggyűrű. Ebből a tarkón két szembefutó rovátkasor lesz. Két ellenkező irányú menetdarab. Amolyan bőrcsavar. Egyre mélyebbre vágódik a bácsikák, nénikék nyakába. Avizslatás rövidke szálai mind feketébbre nyomódnak, hosszú medreket róva a megfárdt nyakba. Csupa csúf V és fok nélküli A federeg mind beljebb a bőrben.

Mahatmának egy apró rovátkája, vak Véje, néma A-ja nem volt. Se teljes, se tört menet. Csak egy irány, ezernyi egy érves vágás. Az ilyesmi sem így, sem úgy nem szokott szép lenni. Mahatmán - ha rajta semmi más, de - a tarkója szép volt. És, hogy szépnek találtam az extrém ráncokat, ez így nem is VOLT, de VAN. Mahatma csíkos nyaka szép.

A csíkok függőlegesek, mert a könyvből és a tenyérből olvasás csak a bólin654