Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Oliver Friggieri: Csupán egyetlen egyszer; A hullámok szava; Ne tékozold a könnyeid; A lámpa; Egy napon visszatérek; Kontraszt; Játszátok el nekem... (versek)

És elfogyok lassan, mint a gyertyaszál a temetőkápolnában, mikor egy napon visszatérek.

Kontraszt

Az autódudák rekedt, erőszakos tülkölése közepette, utcák során, a füstfelhőben, amely gomolyog, és kígyóként belopakszik torkomba, a gépkocsik őrjítő ritmusában, mely visszhangzik fülünkben, téged kerestelek.

Szerettelek volna hallgatagnak találni, mint a múlt elnémult nagy harangjainak rég elcsendült szavát.

Játszátok el nekem...

Játszátok el nekem a beteg lélek szomorú hangjegyeit,

mely panaszszó nélkül szenved és tűr,

mert nincs már reménye lázadásra, gyógyulásra.

Ne szólaltassátok meg a kegyetlen önpusztításunk könyörtelen, rejtelmes kotta-jeleit.

Játszátok a szomorú hangjegyeket,

hiszen oly szomorú az élet.

De mégsem, hagyjátok őket némán hadd maradjanak, hiszen oly hamar elfogy erőnk, beköszönt a vég, váratlanul.

Papp Árpád, fordításai

643