Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Krizsán László: Kísérlet a Horthy-dinasztika megalapítására
mányzó mély gyászát és emiatt a helytelen vigasztalással és hízelgéssel szemben talán kisebb ellenállóképességet kihasználva, olyan terveket kovácsolnak, amelyek szépek lehetnek a Horthy-családra nézve, de végzetesek a nemzetre. Ez az unokának a kormányzóhelyettessége, vagy még inkább magyar királysága... A múlt világháború befejezése után még a béke idején sem volt szabad minálunk a királykérdésról beszélni, mert a mindenkori magyar kormányok szerint bel- és külpolitikai szempontból egyaránt káros lett volna a nemzetre. Most meg a kormány tudtával és támogatásával törvényellenes módon büntetlenül lehet egy csecsemó't Magyarország apostoli királyának nevezni”.38 Az ország elsó' közjogi méltósága, a magyar alkotmány egyik őre ráirányította a kormányzó figyelmét arra a körülményre, hogy Horthy István kormányzóhelyettes érdemeit és a családjáról való gondoskodást a magyar Parlament csak abban az esetben iktathatja törvénybe, ha e javaslatot elválasztják unokájának kormányzóhelyettesi vagy királyi jelölésétől, egyáltalán, a Horthy-család dinasztikus érdekeitől.39 Horthy Miklós - akinek a dinasztiával kapcsolatos gondolatait bizonyára döntően motiválta a Kisantant széthullása következtében kialakult kevésbé fenyegető külpolitikai helyzet - kijelentette, hogy a Kállay által tervezett törvényjavaslatot, amely bizonyos mértékben megfelel a hercegprímás által kifogásolt röplap óhajainak, nem kívánja befolyásolni, vagy letiltani, mert azok a „nemzet szimpátiájának megnyilvánulásai, amit nem akadályozhat meg”. A kormányzó ismételten kinyilvánította, hogy saját fián - a Brazíliából hazaindult Miklóson - kívül sem Károlyi grófot, sem József, sem Albrecht főherceget nem fogadhatná el helyetteséül, akik egyébként is „a királyságra tö rekesznek”.40 Horthy közvetlenül a Serédi hercegprímással folytatott beszélgetése után magához kérette Kállay miniszterelnököt és felkérte a törvényjavaslat szövegének enyhébb átfogalmazására. „Valóban át is szövegezték a 3.§-át, amelyből a gyermekkirályt direkte törölték, bár indirekte bennhagyták; ellenben nem törölték a Horthy-dinasztiát.”41 A törvénytervezet módosított szövegével a miniszterelnök még aznap, október 6-án este 1/2 10-kor felkereste a hercegprímást és órákon keresztül érvelt a már mindenki számára elfogadhatónak minősített tervezete mellett. Közölte azt is, hogy a törvényjavaslat módosított szövege alkalmas a kérdés elodázására és az események alakulásától teheti függővé az uralkodói hatalom rendezését. Kállay miniszterelnök, a kormányzóval is ismertetett azon három megoldási lehetőséget tárta a hercegprímás elé, melyeknek elrendeződését a történelmi eseményektől várta. „Ha Magyarország a háború után fönnmarad, csak királyság lehet, mégpedig vagy Ottó királlyal, vagy olasz perszonál- unióval, vagy nemzeti királlyal, akinek azonban katolikusnak kell lennie. Ha a csecsemő Horthy István lenne a jelölt, akkor a katolikus vallásra térne.”42 Horthy kormányzó a miniszterelnöke által immár többfelé is ismertetett megoldási lehetőségek közül csupán a családjára vonatkozó, unokáját, illetve fiát kedvezményező alternatívákat vette figyelembe. Visszaemlékezéseiben határozottan tagadja, hogy 1942 őszén a királykérdés rendezési terveiben az olasz perszonál-unió vagy más királyjelölt egyáltalán szóba került volna.43 ,A képviselőház plénuma általánosságban október 13-án tárgyalta le a 63
