Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Krizsán László: Kísérlet a Horthy-dinasztika megalapítására

harc. Nem kegyeletes tisztelet, inkább valami riadt határozatlanság némította el az érdekcsoportokat.

A kormányzóhelyettes temetése után katonai körökből kiszivárgott néhány olyan bizalmas részlet a repülőbalesetről, amelyek lényegesen módosították az esettel kapcsolatos ismereteket. „A temetés után azt is megtudtam - írta Serédi hercegprímás hogy bár Horthy István közvetlen augusztus 20-a eló'tt valóban megkapta a parancsot, hogy többé felrepülnie nem szabad, egy Héja-típusú rossz, olasz gyártású, magyar gépen mégis akart egy utolsót repülni, mire 300 méter magasságból a magyar front mögött lezuhant és a teljesen megtöltött benzintartályok felrobbanása következtében öt társával együtt félig-meddig megégett.”30

Ezek az újabb hírek - a hivatalos jelentésekkel szemben - másfajta megvilágításba helyezték 1942. augusztus húszadikának hajnalát. Arról szóltak, hogy Horthy István nem harci feladat teljesítése közben, a hazáért halt hősi halált, hanem súlyos vétséget, parancsmegtagadást követett ell

Az alapforrásunknak tekintett Serédi Emlékirat az egyetlen okmány a vonatkozó iratok sorában, amely „egész biztos forrásból” értesülve, öt másik áldozatot is említ. Ezen adatot azonban, az eddig áttekintett levéltári anyagból, nem sikerült igazolni.

A temetés után néhány nappal a hatalmi harc ismét kiújult. Szeptember 1-én Kállay miniszterelnök a kormányzó elé terjesztette elgondolásait az elkövetkező' feladatok megoldásáról. Az alattvalói alázattól túláradó levél a kis István személyét és lehetséges közjogi helyzetét három szempontból vizsgálta:

a. ) Ha a kis Istvánt királlyá koronázzák;

b. ) Ha a kis Istvánt fejedelemmé választják;

c. ) Ha a kis Istvánt kormányzóutóddá választják.31

A korábbiakhoz képest a fejedelemmé választás gondolata jelentett új elemet Kállay Miklós elképzelésében, de ennek lehetőségét éppen úgy kizárta, mint kormányzóutóddá választását.

De a királyságot alkalmasnak találta a miniszterelnök a Horthy-unoka számára. „A kisfiú, mint a nemzet neveltje, a nemzeti remények letéteményese” és a „szent korona várományosa” tölti majd be a Horthy-család küldetését „a nemzeti királyság megalapozására.”32

Kállay Miklós miniszterelnök tehát egy eljövendő kornak kívánta tartalékolni, mintegy talonban tartani a VI. Istvánnak kiszemelt Horthy-unokát, egy olyan történelmi helyzetre számítva, amikor nemzeti király meglétére és erélyére feltétlenül szükség lesz.

De vajon mikorra várhatta Kállay azt a korszakot, melynek viszonyain az akkor két éves királyjelölt erélye segíteni lesz képes?

A „puccsisták” - ahogy Serédi hercegprímás nevezte a Horthy-unokát királlyá emelni szándékozó politikusokat - nem a jövőre vártak, hanem azonnal cselekedni akartak. 1942. augusztus 29-én, a mohácsi csatavesztés évfordulóján röpiratot szerkesztettek és néhány nappal később terjeszteni kezdték az alsó- és felsőházi képviselők és a magas beosztású állami és megyei tisztségviselők között. A röpirat primitív kivitelben, stencil eljárással készült nagyon hibás helyes- és gépírással. ízléstelen szervilizmus, a Horthy-család ömlengő imádata árad minden sorából, annyira, hogy tartalmi mondanivalója

61