Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kannás Alajos: János; Vándorok dala; A szeretetről; A vers a jel; Akácfa (versek)
A vers a jel A vers nem hoz már megváltást nekünk amint a sűrű rozsdazöld latyakban evickélünk hogy mentsük életünk s kilugozottan végre megmaradtan a vers nem hoz már megváltást nekünk Egy csillagon mi végleg megrekedtünk ha el lehetne szökni is a hold légtelen léggömb lett felettünk kihűlt lávából foltra folt Egy csillagon örökre megrekedtünk A vers a csendünk szüntelen sziget ahol a csontunk felfénylik a napban s ha rohanásból a halál kivet csak elnyújtózunk dőlt-fa mozdulatlan a vers a csendünk szüntelen sziget A vers a jel hogy rőt lángokkal égtünk vagy bábként bújtunk fiók fenekén s bár elhallgatott rejtjeles beszédünk a mondatokban felcsillan a fény a vers a jel hogy egyszer mégis éltünk
/
