Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kannás Alajos: János; Vándorok dala; A szeretetről; A vers a jel; Akácfa (versek)
KANNÁS ALAJOS János In Memórián Egyszer csak átsiklott egy másvilágba de aztán mindörökre visszatért rongyos bőrönd üresen áll kitárva meztelenül ment el az Istenért... Apokrif fogoly ki egy franciával mint ostyát osztotta meg rég szívét Harmadnapon halottkék égbe szárnyal cigarettája halványan kiég... Boldogtalan ... csak látszat... gránit arca az égi vályút szimatolja... tartja trapézen szállva föld felett a testet... Aztán csak száll csak száll már szárnytalan Pünkösdi szikra lélek árnytalan ki végül minden földit eleresztett Vándorok dala Tamási Áron sirató ,Azért vagyunk a világon - azért - hogy valahol otthon legyünk benne...” A hithű vándor mindig hazatért s a hittelen is mindig haza menne... De aki hontalan kívül s belül az már csak versből építi hazáját szemére fényes harmat települ ha hajnalonként hívják messze nyárfák...
