Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

mai Kelet-Törökországban pedig Ispir település (az egykori grúziai Speri tartományban) őrzi nevüket.

Agathias (536-582): „Milites autem mercenarii natione Hunni, qui Sabiri vocantur.” - .Aderant verő Persis etiam Hunnorum Sabirorum mercenaria auxilia. Est enim haec natio et maxima et populosissima simulque et bellorum et rapinae sitientissima, que perpetuo foris externo in solo degere amat, sem- perque aliena appetere, solius mercedis causa et praedae spe modo quidem his, modo illis, nunc alteri alicui sese in belli et periculorum societatem coni- ungendo, in contraria subinde mutatur. Frequenter enim cum Romanis, frequenter verő cum Persis inter sese bellum gerentibus praelium inierunt, et exiguo temporis spatio interposito modo his, modo illis mercenariam suam operám locarunt.”

Menandrosz Protektor (558-582 között írt): „(az avarok) Primum quidem Utiguros, tűm Salos, Hunnicam gentem, debellarunt, et Sabiros everterunt.” - „Sum Tiberio Caesaré Romanorum duces, impetu in Albániám facto, ob- sidibus a Sabiris et aliis gentibus acceptis, Byzantium venerunt.”

Theophylactus Simocattes (610-641 között írt): „Barselt et Unniguri et Sabiri et insuper aliae gentes Hunnicae...”

Theophanes Byzantius (6. sz. végén írt) az 520. év eseményeiről írja: „Hoc insuper anno mulier quadam barbara ex Unnis Saber vulgo nuncupatis, nomine Boarec, vidua, adductis secum Unnorum millibus centum, in Romanas partes transiit: haec animoso viro suo Balach unnicis regionibus imperitabat. Duos verő reges ex alia Unnorum natione, quae partes interiores habitat, nomen uni Styrax et alteri Glones, a Cabade Persarum rege ferendis sibi sup- petiis, et Romanos bello vexandis accitos, et iam per regionem subditam ad Persarum loca, cum millibus hominum viginti transitum habentes, armis ilia excepit, et in frusta concidit: et eorum quidem regum unum Styracem vocatum in bello comprehensum, vinculis alligatum, C(onstantino)polim imperatori misit: Glonem autem in pugna interfecit. Ita demum armorum sicietatem et pacem cum imperatore Iustiniano mulier perpetue servavit.” Az 508. évnél: „Hoc anno Unni, quibus Saber appelatio, Caspiarum portarum limitibus emen- sis, Armeniam suis incursionibus infestarunt, Cappadociam que et Galatiam et Pontúm depopulati, ad Euchaita usque, quae tantum haud subegerunt prog- ressi sunt.” (Jerney János Keleti utazása nyomán)

Az őstörök elő-ázsiai szabirok őshazájáról elsőként a szumér-babiloni, majd asszír ékírásos táblák tudósítanak Szubarki, Szubartu (Szubar ország) alakban. A szubareus őslakók letelepült, földművelő kultúrájáról vallanak az Assurban, Kalachban, Ninivében, Dur-Sarrukinban, Tepe-Gavrában, Tell-Ha- lafban végzett ásatások. Az asszírok a Kr.e. III. évezredben több mint ezer éven át állandó harcokat vívtak Szubartu királyaival. Az asszírok győzelme után a szabirok a Pontushoz, a Kura-Arax folyók közére, ill. Közép-Azsiába vonultak, a menekülő szumér lakossággal - Nimród ősmagyarjaival - együtt. Később Darius Hystaspes (i. e. 521-485) persepolisi ékírásos felirata említi országukat, a Darius által meghódított tartományok között, melyek nyugatról keleti irányban vannak felsorolva: „Choana, Media, Babylon, Arbela, Assyria, Gutraha, Armenia, Cappadocia, SAPARDIA, HUNAE - Ussangae, Drangae, Parutes, Asagartia, Parthae, Sarangae, Areiae, Bactria, Sogdia...”. A Kr. u. 4. században még ugyancsak a Fekete-tenger déli oldalán említik a szabirokat

573