Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Pék Pál: Amit a hegyen hallani; Öt haiku; Miféle föld; Ixion kerekén (versek)

PÉK PÁL

Amit

a hegyen hallani

Ami lent, az sivataggá...?

S kerted él e kőfalon?

Csak az én az örvény ágán, csak a tett a zátonyon.

Ködből kijött édes vadak zabálják föl húsodat, s test a testből, aki lennél, utószor ha kiszakad,

kútjaid is dögöt esznek - Ma az idő vasfoga őröl bent, és ámyéktalan süllyed el a kő, a fa,

s hazudik, ki visszahőköl, magáért ki megriad - Hisz a túl se lesz itt többé más, ha isten rád mutat,

s elveszetten nézed majd: egy fölmagasztosult karám keríti a táncot rángó népet lenn a Golgotán S harang lódul ketté törten.

Földre ver a pillanat: lator-fára szegzi azt, ki belőled még megmaradt,

ki menekült a látatlanba - S röhöghetnek angyalok, házad ahogy hazáddal a semmibe ott leforog.

(1999)

535