Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Czakó Gábor: Aranykapu
gyakoroljanak hadijátékot. És azt is rebesgetik, hogy nem csak rabolni, inkább kémlelni jöttek, s jövőre egész népükkel nekivágnak a gyepűnek. Egész Erdélyt el akarják foglalni. Géza herceg méltóságteljesen biccentett ültében.- Köszönjük, jóasszony. Fogd ezt az ezüstöt a költségeidre és fáradozásodra. - Nem mozdult, csak Bonyha-nembéli Péterre pillantott, aki társolyából súlyos kostök zacskót vett elő. Fölmutatta, hogy tessenek jól látni, aztán az asszony kezébe tette. Salamon szólt volna, de ismét Géza beszélt:- Béla király jó dénárjai. Vid ispán köhintett, mint mindannyiszor, amikor a herceget alattomos megjegyzésen érte, s beírta emlékezetébe, hogy Salamonnak utóbb elmagyarázza: Géza megjegyzése arra vonatkozott, hogy ó'felsége atyja, András úr, bizony évról-évre rézzel hígítgatta a dénárokat, bezzeg Bajnok Béla, Géza és László atyja! O már herceg korában veretett pénzt, de mindig tiszta ezüstből! Salamon kisujjáról levonta üzenő gyűrűjét.- Menjél asszony ezzel a gyűrűvel főtisztelendő Ákos mesterhez. Ő majd írást szerkeszt neked arról, hogy királyi jobbágyunkká emeltünk illő birtokkal.- Kedvesen Gézára mosolygott, mintha labdajátékot játszanának, s most egy- egy. Géza, a Magnus, most egy ferdét biccentett, hogy jusson a tiszteletből a távozó kémnek, s a királynak. Körülbelül ugyanannyi, könyvelte Vid ispán. Salamon kitette az asztal közepére ezüstsisakját, melyen körben tizennégy oroszlán ült koronaként, egyúttal jelképezve az esztergomi palota gondolkodótermének oroszlánjait is.- Nézzük, urak, ez volna a Cserhalom. Itten meredeken szakad a Sajóba, ott lejtősebb - oda támasztott egy tányért - erre, Szentjakab felé menetelesebb- oda szelet kenyeret tett, arra újra meredek - ezt evőkéssel jelezte. - Nos, én innen támadok - mutatott a kés vonalára. Ez élesebb, tehát itt a király helye. László bátya fogja a besenyőt eminnen... - a tányért mutatta s Lászlóra tekintett óvatosan, elfogadja-e javaslatát a lovagok lovagja. László bólintott.- Te vagy a király és a vezér, de innen talán - hatalmas kezének karcsú ujjait végigfuttatta a kés élén, amerről Salamon a maga rohamát tervezte - innen nem is kéne támadni, a lankásabb részről könnyen megtörhetjük a besenyőt.- Éppen azért, mert ha innen is rájuk megyünk, Osul kénytelen megosztani erőit.- És én? Uram?- Te, Géza bátya itt - Salamon a kenyérszelet lejtőjére mutatott -, ahol a lovasroham ereje megmutatkozhat. És a körültekintésed. Ez a szó évődő visszavágás volt, a Béla-féle dénárért. Mondhatott volna óvatosságot, vagy még erősebbet, ám Salamon éppen a legjobbat mondta. Mind a tizenhat évével roppant büszke volt magára, hogy mindent annyira hibátlanul csinál. Hogy bátor, amikor kell, visszavonul, ha eljön az ideje, és éles, amikor a rokonság elszemtelenedni készül, ám oly finoman teszi, hogy az udvari emberek mit sem sejtenek a titkos pengeváltásokból. Csak László. Hunyorgott és bajuszát-szakállát simogatta, hogy mosolyát 529
