Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Szepesi Attila: Ördögszekér
Minden ekkori képe pontok kavargása egy titkos középpont körül. Ponteső, pontok viharzása. Ködök tarka gomolygása. Megvilágítottan vibráló atomrengeteg. Csillagzápor. Éjszakai fényerdő. Ködbe-fakuló liget. Tűnődő arc, melyen a gondolat átvilágít. Farsangi hózivatar. Veszelszky képei előtt csak dadogni tud a megajándékozott. Festőnk szerette a csillagvilág látványát, annak talányos mélységeit, és ugyanígy a föld rétegeit is érdeklődve fürkészte. Volt egy álma - a Gödör. Nehéz ezt pontosan leírni. Ásni kezdett budai telkén egy nagyszabású, köralakú mélyedést, ahonnét a csillagos ég is körbetekinthető, s a föld átmetszett rétegei is szemlélhetőek volnának. A világban a fix pontot keresi, a meditáció helyét, ahol - a kozmikus környezet mindenkori jelenlétében - átélheti a lét élményét. Élet-élménye elég volt, tán több is, mint kéne, ezért kereste a létélményeket. Am sajnos ez a kísérlete is kudarccal végződött. El kell költözniük a Gödör telkéről, s ekkor kétségbeesésében elégeti számtalan művét. Megmaradt képei az elveszett szerkezetet ábrázolják. A látványon túli látványt. A hiába keresett, csak egy-egy ritka pillanatban felrémlő bizonyosságot. Telepes utca íróasztalom felett egy tenyérnyi tusrajz függ a falon, Barna léckeretben, durva csomagolópapírral a hátterében - egy halas csendélet. Ahogy öreg írógépemen kopácsolok és felemelem a fejem, pont e képre látok. Ráncos drapériák előtt, rusztikus árnyékokkal kiemelve a kormos közegből - tányéron két hal fekszik. Nyúlánk vízilények, tán mámák. Az elfeketülő környezetben játékosan megrajzolt pikkelyeik csillámlani látszanak. A szemük pedig mintha élne. Nézne. A kép alatt, a csomagolópapíron apró, kaligráfikus betűkkel írt szöveg: Bene Géza, 1948 szept. Amikor hazafelé igyekszem délutánonként a 77-es busszal, és a jármű kikanyarodik a Bosnyák térről, majd bevált a Telepes utcába, rendre eszembe jut a tenyérnyi halas-csendélet. Az egyik épületen ugyanis, a Telepes utcai iskola falán emléktábla áll: itt tanított Bene Géza festő. A környék - Zugló - emléktelen és leromlott. A közeli Rákos-patak, mely átszeli a Telepes utcát, mint a neve is mutatja, jobb napokat látott valaha. Mára betonba merevült, halott víz. Egykor a királyi udvarnak és a margitszigeti domonkos-kolostornak innen szállították a rákokat, s itt, a patak partján terült el a királyi énekmondók faluja - Regtelek. Emléke sem maradt. A későbbi népmozgalmaknak is csak az utcák nevében kísért halvány emléke. Balassagyarmati telepesek (Gyarmat és Telepes utca), valamint bos- nyákok (Mosztár utca, Bosnyák tér) laktak errefelé, továbbá bolgárkertészek, ahogy szerte a terebélyesülő metropolis határában mindenütt, Óbudától Kispestig. Néhány hangulatos név - Törökőr, Remetekert, Halálsorompó, Serház - utal a környék hajdan mozgalmas életére. Kijjebb pedig, túl a Rákos-patakon, ahol ma Újpalota kockaház-rengetege húzódik, képzeletet megmozgató nevek (Páskomliget, Nyírpalota, Nádastó- és Erdőkerülő utca), más alig. Hogyan került ide Bene Géza, épp e leromlott és emlékezetét veszített 487
