Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Gyula: Le beau Georges
kell tennünk hazánk kulturális eredményeinek propagálása érdekében, mert a szerénység kevéssé hatékony eszköz a rólunk kialakult kép pontosabbá tételéhez. Még az előkészületek során arra is felfigyeltünk, hogy itthon az ismeretterjesztő könyvkiadás sokkal frissebben, gyorsabban tájékoztathatna a harmadik világ olyan jelentős országáról, mint Algéria. Ez a megjegyzés főként az eviani megállapodások óta megtett út ismertetésére vonatkozik. Vendéglátóink előzékenysége lehetővé tette, hogy meglehetős pontossággal tájékozódjunk az algériai könyvkiadás és terjesztés helyzetéről. A munkát a függetlenség kikiáltása után megalakult szerv, a SNED (Société Nationale d’ Edition et de Diffusion) irányítja. Ennek vezetésével tették meg az első lépéseket az önálló kiadói és nyomdai szervezet megalakítására, és ennek impresszumával látnak napvilágot az algériai szépirodalmi, ismeretterjesztő és egyéb kiadványok. A SNED bonyolítja a Franciaországból származó könyvek átvételét. Ez a kapcsolat korábban nem kevés problémát rejtett magában, bizonyos előrehaladást azonban az egyenlő partnerré válás érdekében sikerült elérniük. A zömében francia könyvanyag futólagos áttekintése során láttuk, hogy a népi demokratikus országok közül egyesek (főleg Románia) francia kiadóknak végzett bérmunkákkal vannak jelen az algériai könyvpiacon. A SNED foglalkozik magyar könyvek átvételével is, nagyszámú megegyezés azonban külkereskedelmi vállalatunkkal még nem jött létre, mert ajánlataink versenyképes jellegéről nem rendelkeznek elég pontos információval. Nemrégiben indult meg Algériában az önálló, arab nyelvű általános iskolai oktatás. A szükséges tankönyveket jelenleg versenytárgyalások után a legelőnyösebb feltételeket nyújtó országokban nyomtatják, például Olaszországban és másutt. Szó lehetne iskolai tankönyvek magyarországi gyártásáról is, ha megfelelő feltételeket tudnánk biztosítani. Elképzelhető lenne néhány fiatal kiképzése a magyar nyomdaiparban és a könyvkiadói szakmában is. Minden más jelenséget háttérbe szorító érdeklődés mutatkozott meg zeneoktatásunk iránt. Gondos előtanulmányok után az általános zeneoktatást a Bartók-Kodály-rendszerre alapozták Algériában, és ennek továbbfejlesztéséhez minden szinten lényegbevágónak tekintik a magyar eredményeket. Halaszthatatlan igény van zeneoktatásunk dokumentációjára, amely bemutatná módszertani, folklorisztikai, zeneelméleti és zeneiskolai műveinket. Ezek felmérése és tanulmányozása után kerülhet sor magyar zenei könyvek megrendelésére. Itt jegyezzük meg, hogy egy francia nyelvű dokumentáció más országokban is jelentősen segíthetne a világszerte elismert magyar zenekultúra eredményeinek megismertetésében. Reméljük, hogy az itt csak vázlatosan megemlített könyvkiadási és terjesztési teendők elvégzésével hozzájárulhattunk ahhoz, hogy az elkövetkező években kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok alakulnak ki - könyvügyekben is - Algéria és Magyarország között. A fentieket utunk tanulságaként szűrtük le a Kiadói Főigazgatóság számára. A nyolc nap alatt Alger volt a főhadiszállásunk, a Hőtel St-George-ban laktunk. Ez volt a szövetségesek központja a második világháborúban, 1942- ben kiinduló helyként használták fel, a szálloda rézágyaira a főparancsnokok nevét írták fel, talán Eisenhower-ét, meg egy angol tábornokét. A tárgyalások végeztével jártunk Kelet-Algériában, a kabilok komor világában (Tizi Ouzou), a tengerparton épült Tipasa városában. Itt láttuk a föníciaiak, a rómaiak, 47
