Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
de tényleg csak öt perced van, hogy visszajöjjön és igazoljon” - mondja Cskalov -Muromec, és a szeme elé lendíti kakukkos NKVD-s karóráját, amelyből kiklattyan Lenin, és zsörtölődni kezd, hogy három kopejka nem stimmel, meghogy rosszul adták vissza utolsó szavait a Központi Bizottságban... ... És ebben a pillanatban hatalmas dörrenéssel kivágódik a pincének az ajtaja, ahol kollektív álmukat aludták, mert meghozták a rekeszes sört: a team tagjai testületileg kiriadnak az álmukból. Ferkéről pedig lefoszlik a hipnomag- netikus erőtér és az Ivánság, ő pedig visszanyekken az ágyába. Mint mondtuk, a ráálmodás végső eszköz, így csak egyszer lehet alkalmazni bárkivel szemben, ezért Ferkét ez a veszély már nem fenyegeti többé; és ugyanúgy nem tudja, hogy az Ismeretlen Sörszállítóknak köszönheti életét, mint ahogy mi sem tudjuk, milyen szabályok szerint és milyen arányban keveredik az a pat- ruj-brutalitás és familiáris linkség, amelyekkel életünk ál- modtatik. INDIGÓ: Ez baromi jó volt, fó'nök, olyan izgalmas, hogy hu-hu- vauhhú... ÉN: Én olvastam, ezért nem tudtam figyelni a reakcióikat. Milyen képet vágtak hozzá, hogy fogadták? ROZI: Hát, fó'nök úr, a pali is, a nó' is, elaludt a legelején, a kislány pedig félig lefejtette cérnára a garbóját a nagy érdekló'déstól, mieló'tt elaludt volna. CILINDERNÉ: Rögtön az első'breke-kezekezdés utyááán elaludtak, én mondom, nem sután- tán-tán-tán... INDIGÓ: Fó'nök, ennek kifújt a beszélő' mechanikája, meg kéne nézetni egy órással ezt a büdös macskát, hogy rágnák szét a bolhák! ÉN: Jól van, ha megroppant a képességeit meghaladó teher alatt, változtassuk vissza természetes állapotába, macskává! Hanem hogyan szabaduljunk meg a Foszlós családtól? RORI: Változtassuk kutyává és dobjuk ki őket az utcára, hogy így megbántották a főnököt! INDIGÓ: Gondolom, hogy a fó'nök így a vége felé már nagyon meg akar tó'lük szabadulni, ezért ammondó vagyok, változtassuk vissza emberré és tegyük őket a földalatti végállomásra! ÉN: Indigó, derék obsitos, most is, mint mindig fejlett gyakorlati érzék bújik meg kérges külsó'd alatt. (A mutatványos bódé visszaváltozik szobává, a Foszlós család pedig, a földalatti megállójában egy pádon ülve ébredezik.) FOSZLÓS FANCSI: Apuka, mit akart az a bácsi, mit dumált annyit? FOSZLÓS FERKE: Tessék, miféle bácsi? FOSZLÓS FANCSI: Anyuka, mit olvasott a bácsi? FOSZLÓSNÉ: Tessék, milyen bá- esi? FOSZLÓS FANCSI: Hát, aki olvasott... FOSZLÓSNÉ: Mintha tényleg olvasott volna valaki... meg eló'tte is mi volt, olyan furcsákat álmodtam... FOSZLÓS FERKE: Én is összeálmodtam egy csomó marhaságot. 441
