Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
ROZI: Jól van, Cilikéin, észre vagy véve, csak hagyd már abba ezt az egyszemélyi kórusnyálást! FOSZLÓS FERKE: Lóverseny, lóverseny!... Ugyan már, miféle lóverseny!... Most viszont tényleg úgy rohanunk, mintha lóversenyen lennénk! Hová rohansz? ÉN: Na Rozi figyeljen, kezdje átalakítani körülöttük a Ligetet és nézze ki pontosan a helyet, ahová majd hipnomagnetiku- san áthelyezzük a szobát! FOSZLÓSNE: Te rohansz, mi csak lépést tartunk veled! Furcsa, hogy milyen hamar elkezdett sötétedni, és ráadásul alig ismerek rá erre a részre, pedig épp eleget jártam ki a Ligetbe. FOSZLÓS FANCSI: Mikor jártál ki, anyú?, FOSZLÓSNÉ: Hát, Fancsikám, kislány koromban is, meg akkor is, amikor a Zsolti születése előtt két évig óvónő voltam, és ide hordtam a gyerekeket... Én már nem is ismerem ezt a részt. FOSZLÓS FERKE: Nézd, arról jöttünk, az út fölött még látszik az állatkerti majomszikla... FOSZLÓSNÉ: Az tényleg látszik... Embert viszont alig látni. Sőt, sehol senki, pedig még öt óra sincs! Ráadásul nyáron... És majdnem teljesen besötétedett. INDIGÓ: Hát, főnök, maga aztán tud körülményeket teremteni a ténsasszony kával. FOSZLÓS FERKE: Biztos attól van ilyen sötét, hogy befelhősödött az ég. Ebből vihar, sőt jégeső lesz, úgyhogy húzzunk gyorsan, hogy hazaérjünk a zuhé előtt! FOSZLÓSNÉ: Csak a felhőktől nem lehet ilyen sötét... ÉN: Na akkor most figyelj, öreg vaúmulusom, most jön a java! FOSZLÓSNÉ: Odanézz, nem utánunk rohannak azok az alakok? Honnét kerültek ide, hisz az előbb még nem volt se hírük, se hamvuk. FOSZLÓS FERKE: Mondtam már, hogy ne nézegess hátra, te liba! CILINDERNÉ: Hallgatni arany, nem látni-hallani - platina! FOSZLÓSNÉ: Te, ezek utánunk rohannak! Mutogatnak felénk, üvöltenek! FOSZLÓS FERKE: Ne izgulj, csak húzzunk gyorsan, és mondom, hogy ne forgolódj! FOSZLÓSNÉ: Gyerekkel csak nem bántanak! FOSZLÓS FERKE: Hogyne bántanának, hisz gyerekkel nem tudnak elfutni! FOSZLÓSNÉ: És milyen összevissza vannak öltözve, mintha valami múzeumból szalajtották volna őket! Golfnadrágok, régi egyenruhák, motorosdzsekik, tomürös ruhák... INDIGÓ: Nahát, főnök, Isten ments, hogy egyszer engem képzeltessen el valahová a téns- asszpnykával! FOSZLÓSNÉ: ... csőnadrágok, orkánkabátok... De még egy vörös gróf is van köztük, és egy fekete Pobeda jön mögöttük. Vascsővel hadonászó huligánok, baseballütővel szkínhedek... Jaj, fulladok, nem kapok levegőt! CILINDERNÉ: Beszédében felfüggesztem kicsit eme nőt, Hogy a projekciót kiértékeljem én: A kivitel szürke, az elképzelés szerény. És ni csak, a lábuk nem is éri az utat, így csak porcicát görget a huzat. ROZI: Hogy a gomba szálanként 436
