Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Dobai Péter: Életfogytiglanok

„Was mein armes Herz hier gehanget, Was es zittert, was verlanget Weisst Du, nur Du allein...”

Mi én szegény szívemet aggasztja, Amitől remeg, ami a kívánsága, Egyedül csak te, csak te ismered...”

A szép kurd leány, az ázsiai, keleti Lolli, mind hibátlanabbal szavalja németül és magyarul a megtanult verseket tanárának,

Rozsályi főhadnagynak, aki olasz csempészboroktól bódultán alszik sátrában... Kmety György honvédtábornok, aki mint száműzött, szintén iszlám hitre tért át és aki a Bácskában fényes ütközeteket vívott, aki a temesvári csatában a balszárny hős parancsnoka volt, itt, a szíriai Aleppóban Kossuth autoritását vitatja hosszú tractatusokban... Pier Paolo Pasolinghi, az olasz Monte-légió őrnagya, vívóleckéket ad török tüzértiszteknek... Korzelinszky Szever, kapitány a könnyűlovasságtól, mivel ő is iszlám hitre tért, hát már csak ezért is: egész háremet tart fenn pompás sátrában török, szír, kurd nőkből, akik rajongásig imádják a daliás lengyel lovastisztet...

AZ AGY, MINT A SIVATAG, A TUDAT, MINT AZ ÁZSIAI NAP

A haza sírja messze van. Az aradi bitófák már csak üres cölöpök.

Csak a török őrszemek ülnek csendesen, az élő holtakhoz úgysem jöhet hírmondó, látogató, leveles-futár... Szép kossuthszemű ősz van Aleppóban... Homok és por száll a szemekbe és a megharcolt eszmék közé: a gondolatba, honvágyba, emlékezésbe, álomba... ijesztő, örök ébrenlétbe, világtalan virrasztásba...

Csak Te, az Erdélyi Hadsereg honvédszázadosa, Petőfi Sándor,

csak Te - amikor kozák dzsidák tízezrei rohamozták a legbátrabbnak, Bem

tábornoknak arcvonalát és „Bem apó”, ahogyan Te nevezted versedben el,

már kiadta az elszakadási, a visszavonulási parancsot csak Te, aki csupán egy szót mondtál: „Potomság!”

Százados, csak Te hiányzol ebből az aleppói száműzött honvéd-tisztikarból...

Csak te hiányzol halálosan, Petőfi Sándor, halhatatlanul!

427