Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Csík István: Ötvennel
-Több, mint valószínű. Áprilisban kezdek próbálni, aztán majd meglátom. Nem tudom elképzelni azt, hogy ... Figyeld meg, jövőre, meglepetésszerűen, el fog menni két-három olyan ember innen, akik ennek a színháznak tartóoszlopai.-A Hattyúdal a te választásod volt. Miért ezt választottad'?- Kérlek szépen, olvasva ezt a Csehov-egyfelvonásost, egy kicsit azonosultam ennek a színésznek az életével. Ezért választottam. S amikor én választottam, akkor én még nem láttam azt, csak a próbák folyamán, hogy lényegében úgy van összeállítva dramaturgiailag, hogy nem nagyon alkalmas a játékra. Beindult a dolog, aztán várni kellett, aztán odáig jutottam, ameddig jutottam. Aztán megeró'södött még jobban bennem, hogy - nem volt hozzá kedve, vagy csak abbahagyta az író - nincs is befejezve, s az, hogy nem véletlen az sem, hogy nem nyúltak hozzá negyven éve.- Igen, ezt szerettem volna még tőled kérdezni: van-e tudomásod más előadásról?- Valamikor - negyven vagy ötven éve? - egyszer a Páger Antal, de az se volt siker. Ez a jubileumi játék egy fél dolog lett, mert - ahogy mondják - a másik rész meg sikerült. Nem mondhatnám, hogy szakmailag a színház- vezetéstől megkaptam a segítséget. Ha nincs Ruszt József barátom, akkor még nagyobb szarban lettem volna. Premieren kívül egyetlen egyszer nem jöttek el próbára.- Ha jól értem, Ruszt vigyázó szemét az egész próbafolyam alatt rajtad tartotta?- Igen. 0 nagy szeretettel és nagyon jó baráti gesztussal csinálta ezt felém. Az ő rutinja, az ö rendezői tehetsége nagyon sok problémán átsegített. Egyáltalán: mit lehet ebből csinálni?- Az előadás második részéhez kapcsolódóan, elő kell hozakodjak egy kérdéssel: a rossznyelvek szerint Klárival* való társulásodnak köszönheted népszerűségedet. Már össze is boronáltak benneteket...- Van benne nagyon sok igazság, de én arról nem tehetek, hogy színpadon Klárinak én lettem a partnere. Nem ó' választott engem, és nem én őt.- Gyakorlatilag a nézők boronáltak benneteket össze?- Igen. Ez egy régi színházi dolog, hogy együtt játszanak emberek... Mi korban illettünk össze.- Magunk közt szólva: akkor Egér-útra kerültél?- Igen. A másik: ezt a bizonyos szóbeszédet én is hallottam, hogy őneki köszönhetem..., de erre az a válaszom, hogy én ötven éve vagyok a pályán, Klárit tizenkét éve ismerem. Akkor addig mit csináltam? Azt kinek köszönhetem? A tizenkét évet úgy értsd, hogy akkor lettünk színpadon partnerek. Nem vitás, a nagy sikert a zenés darabok hozzák, s mi azt csináltuk. Arról én nem tehetek - nem az én szerepköröm -, hogy nincs aki eljátsza az idős bon- vivánt. Rám osztották, meg kellett csinálnom. Csak nem fogok leégni? Aztán hívtak bennünk ide-oda. A másik: Klári ilyet már egy éve nem vállalhat, de egyedül is hívnak!- Hogy érzed, az itteni megbecsülésed a város, megye, a színház vezetése részéről... ? * Egervári Klára Érdemes művész 397
