Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Fábián László: Bentről sugalló természet

kozását. Netán a kettő együttesét, amint karöltve lebegnek el szemünk előtt. Sok ez vagy kevés? Ennek kell-e megesnie még a történetben és vajon ilyen módon-e? Ismét csak kérdések, amelyekre különféle válaszok adhatók az ítészek gesztusa szerint. Lehet azt is felelni, nem eléggé provokatív ez a festészet, márpedig a kor, korunk csupán a provokációra figyel oda. Én viszont azt gondolom, a provokációban valami egészen más kapja a hangsúlyt, mint az, amit művészi értéknek tekintünk. A provokáció mindössze egy adott helyzetben (térben és időben, történeti konstellációban) érvényes, azon túl értelmét veszti. A cukros bácsi csak kisgyerekeket tud cukorkájával magához édesgetni, fólnőttek ilyenképpen nem provokálhatok. Következésképpen a művészi értéket szememben sokkal inkább hordozza az az elvont elegancia, amire ezzel a kölcsönzött kifejezéssel utaltam. Hiszem tehát, hogy ennek (is) meg kellett esnie, és éppen így kellett megesnie, a másik kérdés-alternatívára pedig így válaszolnék: pontosan elegendő egy rangos életműhöz.

388