Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
mint ő. Gyorsan jött, nem forgatta fölöslegesen a fejét, hanem inkább a lába elé nézett. Amikor egy vonalba ért Ivan Jakovleviccsel, a tekintete végigsik- lott a nadrágján, és megállt. Ivan Jakovlevics is megállt. A hivatalnok Ivan Jakovlevicsre nézett, Ivan Jakovlevics a hivatalnokra nézett.- Bocsánat - mondta a hivatalnok nem tudná megmondani, hogy jutok el... a szovjet... tőzsdéhez?- A hídon át... a hihi... illetve nem is, erre menjen, aztán arra... A hivatalnok megköszönte, és gyorsan ment tovább. Ivan Jakovlevics pedig megtett néhány lépést, de aztán, látván, hogy nem hivatalnok, hanem hivatalnoknő jön vele szembe, leszegett fejjel átrohant az utca túloldalára. Késve és nagyon dühösen ért be a hivatalba. A kollégái természetesen felfigyeltek az eltérő' árnyalatú nadrágszárakból álló nadrágjára, de nem zaklatták a kérdéseikkel, mert nyilván rájöttek, hogy az dühének oka. Két hétig kínlódott a zöld nadrággal, amíg egyik kollegája, Apollon Mkaszimovics Silov megvételre nem ajánlotta neki a saját csíkos nadrágját, amelyre állítólag nem volt szüksége. (1934-37) APA ÉS LÁNYA Volt Natasának két szem cukorkája. Aztán az egyik szemet megette, és maradt egy szem. Maga elé tette az asztalra, és sírva fakadt. Aztán egyszercsak nézi - és megint két szem cukorka van eló'tte az asztalon. Megette az egyik szemet, és megint sírva fakadt. Sír, közben viszont fél szemmel az asztalt nézi, hogy nem terem-e ott egy másik szem cukor. De nem termett ott. Abbahagyta a sírást és énekelni kezdett. Énekelt, énekelt, aztán egyszercsak meghalt. Hazajött az apja, fogta Natasát és bevitte a házgondnokhoz.- Tessék - mondja -, tanúsítsa, hogy meghalt. A gondnok a pecsétre lehelt és Natasa homlokára nyomta.- Köszönöm - mondta Natasa apja, és kivitte a temetőbe. A temetőben pedig Matvej volt az őr, és örökké a kapunál ült és senkit sem engedett be a temetőbe, úgyhogy az utcán kellett eltemetni a halottakat. Eltemette Natasát az apja az utcán, levette a sapkáját, odatette, ahol eltemette Natasát, és hazament. Natasa már otthon várja, amikor hazaér. Ez meg hogy lehet? Nagyon egyszerűen: Natasa kimászott a föld alól és hazarohant. Na hiszem, szép kis história! Natasa apja úgy megrökönyödött, hogy összeesett és meghalt. Odahívta Natasa a gondnokot, és ezt mondta neki:- Tanúsítsa, hogy meghalt! A gondnok a pecsétre lehelt és egy kis papírlapra nyomta, aztán pedig ezt írta ugyanerre a papírlapra: „Ezennel tanúsíttatik, hogy ez és ez valóban meghalt!” Natasa fogta a papírt és kivitte a temetőbe, hogy eltemesse. Hanem Matvej, az őr ezt mondja neki: 373
