Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
A FÜZET Kaptam egy pofont. Az ablaknál ültem. Egyszercsak valami fütyülést hallottam az utcáról. Kihajoltam az ablakon, és kaptam egy pofont. Visszahúztam a fejem. És most lám, az arcomon ég - ahogy azelőtt mondták - a lemoshatatlan szégyenbélyeg. Csak egyszer éreztem ilyen sajgó megalázottságot. Az alábbi módon történt a dolog. Égy gyönyörű hölgytől, egy király törvénytelen lányától kaptam egy pompás füzetet. Igazi ünnepet jelentett számomra, olyan szép volt a füzet. Rögtön leültem, hogy verset írjak bele. De amikor a hölgy, a király törvénytelen lánya meglátta, hogy verseket írok a füzetbe, ezt mondta: „Ha tudom, hogy a tehetségtelen versikéit írja a füzetbe, soha nem ajándékozom magának. Mert én azt hittem, hogy a különféle könyvekből vett bölcs és hasznos sorok feljegyzésére szolgál majd.” Kitéptem a füzetből a teleírt lapokat, és visszaadtam a hölgynek. És ez az ismeró's érzés fogott el most, amikor a pofont kaptam az ablakban. Ugyanaz az érzés volt, amely akkor fogott el, amikor visszaadtam a gyönyörű hölgynek a pompás füzetet. 1938. október 12. ÜNNEP Két műszaki rajzoló ült egy ház tetején és hajdinakását evett. Egyszercsak boldogan felkiáltott az egyik és elővett a zsebéből egy hosszú zsebkendőt. Ragyogó ötlete támadt - az, hogy a zsebkendő végébe kell kötni egy húszkopejkás pénzérmét, le kell dobni a tetőről és megnézni, hogy mi lesz a dologból. A másik műszaki rajzoló gyorsan megértette az első ötletének lényegét, megette a kását, kifújta az orrát, lenyalta az ujjait és figyelni kezdte az elsőt. Ámde mindkettőjük figyelmét elvonta valami a zsebkendővel és húszkopejkás pénzérmével végzendő kísérletről. Olyan esemény zajlott le a tetőn, amelyen ültek, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá. Ibrahim, a házmester a kéményhez szögeit egy hosszú botot, amelynek a végén egy kifakult zászló volt. A rajzolók megkérdezték Ibrahimot, hogy mit jelent ez; amire így válaszolt: „Ez azt jelenti, hogy ma ünnep van a városban.” „És milyen ünnep, Ibrahim?” - kérdezte a két műszaki rajzoló. „ Az annak szentelt ünnep, hogy szeretett költőnk új poémát írt” - mondta Ibrahim. És azzal a tudatlanságuk miatt megszégyenült műszaki rajzolók szét- foszlottak a levegőben. 1935. január 9. vi/ Ivan Jakovlevics Bobov a legjobb hangulatban ébredt. Kinézett a takaró alól, és rögtön a plafonra esett a pillantása. Egy zöldes szegélyű nagy szürke folt díszítette a plafont. Ha fél szemmel, mereven nézte az ember a foltot, akkor elkezdett taliga elé fogott orrszarvúra hasonlítani, bár mások szerint inkább 371
