Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
Behtyerev mellett a groteszk, abszurd verseket író Nyikolaj Zabolockij, Alek- szandr Vvegyenszkij, Nyikolaj Olejnyikov alkotta a csoport belsó' körét. Közös fellépéseiket a vers, zene, dráma, film eszközeit szintetizáló törekvések jellemezték. Az OBERIU a harmincas évek elején feloszlott, tagjai egy ideig még a Csizs és Jozs című leningrádi gyermekújság vonzáskörében működtek; a negyvenes évek elejére szinte mindegyikőjüket elhurcolták, ahonnét csak Zabolockij tért vissza. A csoport talán legmarkánsabb tagja, Danyiil Harmsz (1905-1941), társai többségéhez hasonlóan született garabonciás. Ebben genetikus hiperak- tivitásának is része lehetett: édesanyja komoly társadalmi szerepet játszó „emancipált nő”, édesapját fiatal tengerésztisztként Szahalinra száműzik (ahol találkozott a szigetről riportot író Csehowal), mert terrorista forradalmár; idős korában túlbuzgó, kétbalkezes tolsztojiánus. Harmsz nagyon sok verset írt, mégis legjellegzetesebb megnyilvánulása a néhány oldalas groteszk miniatűr. írásaiban eddigi fogalmaink szerint egymástól távoli módszereket alkalmaz, egymástól idegen értékeket szintetizál. írásai alapszövetét talán a dolgok relatívvá válásának - jellegzetesen orosz és jellegzetesen huszadik századi - élménye jelenti. Számtalan verset írt a mértékegységek elrablásáról, de a harmszi világban maguk a számok, a számok sorrendje sincs biztonságban. Salvador Dalihoz, Vladimir Nabokovhoz hasonlóan - és persze tőlük függetlenül - gyakran jelenik meg műveiben a századelő talán legfontosabb jelképe, a mutató nélküli óra. A mértékegységekhez hasonlóan az erkölcsi értékek, a jóról, a rosszról alkotott fogalmak is viszonylagos voltukban jelennek meg nála. Ebben a világban jó és rossz, kis és nagy csodák egyaránt történhetnek. Néha nehéz megállapítani, hogy hol a határ a harmszi és az állami rangra emelt abszurd közt, hiszen például a zöldnadrágos ember szenvedéseiről szóló történetet realista beszámolóként is olvashatjuk, mert valóban gyakran nem lehetett nadrágot venni a Szovjetunióban. írásaiba beszűrődik, de olykor közvetlenül is megjelenik az a csipkelődéssel, gyengéd iróniával, öniróniával átitatott garabonciás-élet, amelyet a gigantikus halálgyárrá alakult Szovjetunióban folytatott barátaival. Danyiil Harmsz írásaiban együtt jelenik meg majdnem minden, amit az abszurd-groteszk formákban - kisebb részben előtte, nagyobb részt utána - létrehoztak; egyvalamiben azonban nincs se elődje, se utódja: hősei gyakran fóltámadnak, amivel Harmsz azt a meggyőződését, megélt élményét sugallja, hogy van a testtől független lélek, van metafizikai dimenziója a sokat csepült - és csepülésre méltó - életnek. MILÁG Azt mondtam magamnak, hogy látom a világot. De az egész világ hozzáférhetetlen volt a tekintetem számára, és csak a világ részeit láttam. És a világ részének neveztem mindent, amit láttam. És megfigyeltem ezeknek a részeknek a sajátságait, és a részek sajátságait megfigyelve tudományt műveltem. Megértettem, hogy vannak okos sajátságai a részeknek, és ugyanazokban a 366
