Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Horkay Hörcher Ferenc: Apa halála (részletek)
A haldokló dolga Végül az ember már nem is védekezik. Szemét kitárja és néz, mint a csecsemők és a halak. A fényben az alakok egyre halványabbak. A színek kifakulnak. A mozgás elül. A tárgyak befelé fordulnak és hallgatnak. O is magába zuhan. A fájdalmak egy ideig még életben tartják, aztán azok is eltompulnak. A világ menetén a baj sem változtat. Addigra már, mint a fák, olyan néma és mozdulatlan. Gyökerei a földbe visszanőttek. Mikor úgy gondolja, innen már nincs tovább, és hogy egy haldoklónak épp az a dolga, meghal. Nehéz iszap Semmi dráma: a szürke hétköznapok alján nehéz iszap. Kegyetlen történésekkel élünk együtt, az elviselhetetlent nyomban megszelídítjük. Halálhírek hullanak ránk, de boldogtalanságunkban alig bántanak minket. Átörökítjük félelmeinket, fáradt gesztusokba öltözködünk, rögtönzéseinket sokáig bánjuk és újra elkövetjük, élünk, mint hal a hálóban, emlékeinket űzzük, s szökni hagyjuk a megfordíthatatlan pillanatokat.
