Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Gángoly Attila: A cinkos apostol
teggé hecceit sokaságot, akiket a főpapok, vének és írástudók tüzeltek fel a Názáreti ellen. A fáklyákkal hadonászó tömeg élén Júdás lépkedett, keserves képpel tekergetve a fejét, s csitítgatva a sarkában acsarkodókat. Midőn a Gecsemáné- kertbe vezető nyiladékhoz értek, megtorpantak, összetorlódtak, s egymást ta- szigálva, nyálukat fröcsögtetve szórták szidalmaikat a riadt nyájként Mesterük köré sereglő tanítványokra. Ekkor Júdás elvált a többiektől - azok tovább átkozódtak és rázták vadul az öklüket majd lesunyt fővel, akár a veszett eb, odasompolygott Jézushoz, s megcsókolta a bal orcáján.- Köszönöm - lehelte Jézus a minden ízében reszkető iskárióti fülébe, azután fejedelmi mozdulattal hordozta végig tekintetét a hirtelen elnémuló bá- mész sokadalom fölött, s a beállott síri csöndben messze zengőn, tökéletesre sikeredett feddő hangsúllyal azt kérdezte:- Hát csókkal árulod el az Emberfiát? Júdás megvonaglott, s ha Jézus nem tartja keményen széles bőrövénél fogva, alighanem a földre roskad. Végül összeszedte magát, s oldalvást lépett, mintegy utat engedve a templomőrség pribékjeinek, hogy szőrös kezükkel megragadják és elcipeljék a Messiást. A felindultságtól habzó szájú Péter ugyan még lemetszette ócska kardjával Kajafás egyik szolgájának fülét, de ez már mit sem változtatott a dolgok állásán... A tanítványok idejekorán szétszaladtak, Júdás pedig az éj hátralévő óráiban minden tekintetben úgy járt el, amiképp a Mester meghagyta neki. Bevégezve feladatát egy látomást vitt magával a túlvilágra, miközben lankadó porhüvelyét szelíden hintáztatta a szél a hatalmas, recsegő cédruság alatt, és a sivatag felől körébe gyűltek a dögkeselyűk. A napokkal később megfeszített Jézus Krisztus jelent meg ekkor lelki szemei előtt - az igaziak üvegén már a hajnal fényei tükröződtek olyasformán lógva a keresztfa irdatlan magányában, akár egy vásott kölykök által lécdarabra szögezett hófehér galamb: latrok közt az ártatlanság... 346
