Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Gángoly Attila: A cinkos apostol
GÁNGOLY ATTILA A cinkos apostol *Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: ’Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.’(...) Megszólalt Júdás (...), és ezt kérdezte: ’.Én vagyok-e az, Mester?’...” (Máté evangéliuma 26,20-25) „-Ezrek és ezrek haltak meg ártatlanul (...), az emberek mégsem okultak! Mért okulnának épp a te halálodból?!- Azért, mert te fogsz elárulni engem!” (Ördögh Szilveszter) Az Olajfák hegyén, az évszámra lomha egykedvűséggel csörgedező Kedron- patakon túl talpalatnyi kert lombja zúgott a szélben. E lombok alá sántikált Jézus, olyasforma mozdulatokkal, mintha égő sajgás nyomorítaná meg a bokáját, holott nem látszott rajta sem tályog, sem zúzódás. A tizenegy tanítvány nyomon követte, tolvajmód sugdolódzva, pörlekedve, majdhogynem hajba kapva azon, miféle titkos gyötrelem emésztheti a Mestert. Minekutána megállották, Jézus rájuk parancsolt:- Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A tanítványok buzgó imádságba kezdtek, ámde kisvártatva ájulásszerű bódulat vett erőt rajtuk, s attól fogva jó ideig csupán hortyogásuk reszketett elő a kora esti homályból. Jézus ekkor odabicegett az egyik mirtuszbokorhoz - virágai szűzfehéren ragyogtak a sötétségben is -, széthajtogatta a dárdaformájú ágakat, s ekképp szólt a mögöttük lapuló emberhez:- Te még mindig itt vagy?- Nem egészen értem, mit vársz tőlem, Mester - mondotta erre Júdás, s nagyot sóhajtott, mint akit lázas betegség lankaszt. A hold előbújt a szétszabdalt felhők rongyai mögül, s ezüstfénnyel árasztotta el a Gecsemáné-kertet. Most látszott csak, mennyire sápadt, holtravált mindkét arc.- Nem érted?- Őszintén... szólva... - hebegte Júdás szörnyű zavarában. Jézus egy leckeadásba fásult falusi tanító hangján kezdte sorolni:- Elmégy a főpapokhoz és vénekhez, s megkérded tőlük: JVht kapok cserébe, ha a kezetekbe adom őt?” Amazok harminc ezüstöt fognak megállapítani neked. Tisztes vérdíj, úgyhogy ne fecséreld az időt holmi ostoba alkudozásra. 343
